Egy barátom ajánlotta hónapokkal ezelőtt, hogy nézzük meg az 1975-ben Tenke Tibor munkájaként épült víztoronyházat Újpalotán, és csak most jutottunk el odáig, hogy nyélbe tudtuk ütni a dolgot. A ház elég messze van a belvárostól (Nyírpalota út 71., 7-es busz végállomása), kicsit már vidéken éreztük magunkat, itt ugyanis már szóba elegyednek az emberrel a buszon. A cél eltéveszthetetlen volt, mert a víztoronyház nagyon magas (60 m), mindenhonnan látszik a környékről:
Azt hiszem, egy szóval le lehet írni ezt a házat: borzasztó. Borzasztó érdekes, borzasztó nagy, borzasztó rossz és borzasztó jó. Érdekes, mert ennek elsődleges funkciója eredetileg víztorony, ma már csak lakóházként funkcionál. Micsoda elvetemült ötlet egy víztornyot körbeépíteni lakásokkal? Emiatt aztán - ahogy az előbb írtam - nagyon magas. A lakások nem tudom, milyenek lehetnek, gyanítom, hogy elég rosszak, főleg mert sötétnek tűnnek:
Egy szinten 6 lakás van, ebből négynek egy darab ablaka van, az is egy zárt erkély, ami fölé kinyúlik a felső szomszéd erkélye, elég sötét lehet. Íme az alaprajz az általános emeletről:
De mégis, végeredményben borzasztó jó! Fantasztikus, ahogy találkozik ez a két igény: sok lakás és magas ház a víztorony miatt. Minden alá van rendelve ennek a funkciónak, például az építési technológia sem kifejezetten lakás-barát; csúsztatott zsalus módszerrel építették a házat, azaz ugyanazt a zsaluszerkezetet húzták föl egy emelettel feljebb, miután megszilárdult a beton, emiatt - hogy ne akadjon bele a zsaluba a fal - az épületnek lekerekített sarkai vannak. Egy gömbölyded szobát elég nehéz bebútorozni, viszont csak a nagy lakások falai lekerekítettek, és ott is csak egy hálószobai sarok kritikus... Igazából elég okos ez az alaprajz! Mindent megtettek, hogy a lakásokon ne essék csorba az építési technológia (illetve az eredeti funkció) miatt. A funkcióról annyit, hogy csak tíz évig működött a víztorony, azóta az épület már csak lakóház.
Amikor a házban jártunk, nem nagyon értettük, hogy mikor hol vagyunk, nehéz volt összerakni - de aztán megtaláltuk az épület metszetét és érthetőbbé vált; ezért most ezen a metszeten fogom bemutatni, hogy hol jártunk és mit láttunk.
Látszik, hogy jó nagy, és az egésznek a lelke az a ház tetején lévő 12 m magas víztartály, melybe a liftakna és a lépcsőház közti csövön pumpálták fel a vizet.
Bejárat
A nyíllal jelzett oldalon kell bemenni, két ajtó is volt, csak az egyiket lehet már használni. Itt mindenből kettő van egyébként: két ajtó, két lift, két lépcsőház...
A 2-essel jelzett oldalon a víztoronyhoz tartozó helységet lehet elérni a metszet szerint:
Miután nincs pince, ezért a tárolókat az első emeletre rakták (3), legalább is ez van kiírva, mindenesetre a lift nem áll meg az első emeleten. Ha gyalog közelítettük meg az első emeletet, zárt ajtókba ütköztünk.
Bemenve az előtérben igényes részleteket találtunk:
Micsoda kivilágított, íves postaláda (kettő van belőle persze), a padlón szürke kő... a plafonon eredetileg kis lyukakban 1-1 villanykörte világított, mára ezeket lecserélték neoncsövekre. Sajnos nem tartják nagy becsben a házat:
Összevissza gányolva minden, a plafonról lóg egy köteg kábel... Na mindegy.
Lift - lépcsőház - folyosó
Két lift van (4), egy teher és egy normál. Sokkoló volt belül meglátni a 17 emeletnyi gombot... És volt pár, a komcsi időkből fennmaradt karcolás is a liftajtón:
Ja ha már a feliratoknál tartunk, valamelyik eldugott sarokban valaki próbálgatta a falon, milyen költő lenne belőle:
Hát jólvan. Jól indul a vers, erős kezdés, csak aztán nem lett vége.
A lépcsőház (5) sötét, lehangoló és kék. Gondolom azért kék, mert utal a víztoronyra... (Miközben ezt a posztot írom, állandóan szomjas vagyok egyébként:)...)
Nem túl szívderítő, viszont szerintem nincs ember, aki lépcsőzne egy ekkora házban. Lépcsőházból is kettő van egyébként (ld alaprajz), engem ez is megkavart a tájékozódásban.
A lakások előtt folyosók (6) csak azért érdekesek, mert itt jól látszik, hogy valóban ívesek a falak az építés miatt.
Ez egyébként jól nézett ki a helyszínen is.
Na de aztán!... Felmentünk a tizenhetedikre (!!!!) és kinéztünk a folyosó ablakán, kb. ötven méter magasságban voltunk, ráláttunk a tízemeletes panelek tetejére, nem mindennapi látvány! Mintha egy irányító toronyban lettünk volna. Lenyűgöző volt még úgy is, hogy Újpalota undorító (bocsi) és tiszta kosz volt az ablak, amin kinéztünk.
És aztán különös dolog történt.
Különös dolog
Felmentünk a 17. emeletre, ahonnan a lépcsőn még egy emeletet fel tudtunk menni (7).
Sajnos csak utólag tudtuk meg, hogy itt, a tizennyolcadik emeleten a ház két oldalán nem egyéb van, mint egy-egy KÉTSZINTES SZOLGÁLATI MŰTEREMLAKÁS!!!!!!......... Kívülről látszik is a panoráma terasz, ami mindkét szinten megtalálható a lakásban!!!!!!
Nnnnaa???? NNNNANANnaaaa???!!?? Hihetetlen, hogy ennek a szikár, funkcionalista épületnek a legtetején két darab kétszintes luxuslakás van, amit szolgálati lakásként használtak/nak a művészek. Ezt teljesen véletlenül egy videóból tudtuk meg, nézzétek meg, csak három perc az egész, és tök érdekes. Lehet, hogy vissza kellene menni összebarátkozni a bácsival és bemenni, megnézni, milyen a lakása.
Azt hittük, a tizennyolcadik emeletről nincs tovább, de tévedtünk. Akkor egy még különösebb dolog történt.
Még különösebb dolog
A metszeten látható, hogy a ház tetején a víztartály mögött felmegy egy szűk lépcső a tetőre (8).
Szóval ott álltunk a 18. emeleten, azt gondoltuk, innen már nincs tovább. Csakhogy egy kis lépcső tetején találtunk egy vasajtót.
A vasajtó persze zárva volt. Láttuk, hogy kéttollú kulcs nyitja. Az én kulcscsomómon pont volt egy ilyen kulcs, belepróbáltuk, és mint a mesében: kinyitotta! Az ajtón túl egy szűk helyiségben találtuk magunkat, ahol egy piros, ipari vaslétra vezetett föl jó hosszasan az égbe.
Az az igazság, hogy gyáva vagyok és tudom, hogy bepánikoltam volna a szűk, sötét, magas létrán, úgyhogy én lent őrködtem a létra alján és ezután már csak a fiúk elmondására hagyatkozhattam. Ők fölmentek még négy szintet a létrán, aminek volt egy olyan szakasza, ahol teljesen sötét volt, mert ott valamiért nem volt ablak. Fölérve egy ajtót találtak, ami nyitva volt, és ez kivezetett a tetőre. A tető tele volt antennákkal, és nem volt körben korlát, úgyhogy inkább hanyagolták ezt a tető témát 60 méter magasságban.
Hát, így történt ez az újpalotai kirándulás. Keresztbe-kasul végigjártuk a házat, megpróbáltuk felfogni, mi miért van úgy, ahogy van, nagyon jól éreztük magunkat közben, ez az épület tényleg egyedülálló, fantasztikus létesítmény. Búcsúzóul még idebiggyesztek pár képet a házról:
Mindenképpen nézzétek meg, ha arra jártok, akár csak kívülről is, mert nem mindennapi látvány. Sziasztok
