Ez megint nem egy tematikus bejegyzés lesz, pedig azt jobban szeretem, mert több értelme van valamiről gondolkozni és aztán állítani valamit, mint körömreszelgetős stílusban cseverészni, hogy "jaj képzeljétek, itt meg itt voltam pénteken és ezt meg ezt láttam" - na mindegy, ez most mégis ilyen lesz.

Az első ház egy merőben impozáns darab a Nádor utcában. Az OTP tulajdona, úgyhogy csak a bejárat utáni kis lépcsőházban voltunk, mert nem volt kedvem ahhoz, hogy "Jó napot, kit keresnek?" "Á csak ezmegazmegamaz" "Hát de sajnos nem engedhetem be magukat blablabla viszlát" Az előtérbe egyébként szabadon be lehet menni.

Hát, impozáns.

Ez a gyerekeket mintázó szoborcsoport cipel egy nagy farönköt itt a lépcső oldalában...

És ez itt tényleg márvány a falon. Gondolom én. Másnak is kínos pont a márvány vs. mészkő meg ezek, az Urbanistán van ez a több szinten is vicces falfirka, ami talán a Blahánál van valahol. Na szóval itt azért nemesebb anyagok vannak, mint általában egy csóringer pórias lakóházban, nyilván...

Ilyen. Igazából nincs mit mondani róla, csak úgy bementünk és meglepődtünk, hogy mennyire díszes, aztán ennyi.

A második házat régóta meg szeretném nézni, de sose sikerül, pedig egy csomó ember lakik benne. Aztán egyszer csak sikerült, hála egy szerencsehozó barátnőmnek.:) Szóval ez a Madách téren van, illetőleg már a körúton, Janáky István fantasztikus, bordó téglás-kapus izé házában, aminek a homlokzatát Wälder Gyula tervezte. Wälder Gyuláról én elég keveset tudok, annyit mégis, hogy úgy csúfolták a stílusát, hogy "wälder-féle iparbarokk". Az volt a gond, hogy WGy 1910-30-as években dolgozott, amikor azért már egészen más szemléletben terveztek, mert a technológia lehetővé tett pl. ilyen házakat, de Wälder szerette a díszeket és barokkos dolgokat tervezett. Jó lett volna legalább, ha az egész modern mozgalmat letagadja, de ha jól értem, a modern dolgokat próbálta csipkés ruhácskába bújtatni és könnyen emészthetővé tenni. Pedig szerintem a modern igenis könnyen emészthető, mert emberközeli, és nem attól lesz valami szerethető, hogy tele van dísszel, gondoljunk csak az Ankerre, ahol vannak ugyan díszek, de majdnem behánytam a lépcsőház orsóterébe, annyira nyomasztó volt az egész. A következő ház azért nem ennyire drámai, én szeretem, vagy legalább is érdekesnek találom.

Az izgalom már a kapualjban elővett, mert domborművek fogadják az ide érkezőket, de az üvegajtón átsejlik egy hatalmas, színes kerámia alkotás, ami egy galéria-szint fölött látható:

Nem tudom, mi ez, mit ábrázol, ki csinálta és miért, nem találtam róla sehol semmi leírást, ha valaki tud róla valamit, írja meg, mert kíváncsi vagyok. Olyan, mint egy város, ilyen részletei voltak:

Cuki! A ház többi része is elég jó, de sajnos sötét volt, csak pár fotót mutatok:

Mindenhol ilyen szép, fa egyenajtó volt, én ezeket annyira szeretem! A lépcsőházbiztos jó nappal, mert üvegtéglás:

A földszinten a galérián egy másik traktusba lehet átmenni - de a földszinten is át lehetett ide menni, szóval egy kicsit fényűzés, de ez persze nem baj, lenézve róla ilyen:

Jó nagy előtere van! Ezt a lámpát meg csak azért fotóztam, mert az világos volt, és nem annyira rossz a kép...

Hát ilyen volt. Tök jó volt!

A harmadik egy nagyon fura ház a Vérhalom téren, Budán. Nem jutottunk be, pedig mindent megtettünk, mert a kertbe viszont bemásztunk valami korláton át, de nem baj, mert nem belülről volt nagy szám, hanem kívülről. Én nem tudom, hogy ki csinálta ezt a házat és miért, de én annyira meghökkentem, amennyire csak meg lehet hökkenni egy házon.

A ház bizonyos ablakai előtt beton lamellák futnak végig.

És ráadásul valami különleges, geometrikus ornamentikával is felszerelték az egészet, mindeközben még párkányokkal is tagolják a homlokzatot... Ez a ház olyan határozottan állítja, hogy ez így tök természetes és tök normális, hogy én képtelen vagyok azt mondani, hogy ez nem jó. Nem tudom, milyen lehet benne élni, de én mindig azt szoktam gondolni (biztos önhittségből), hogy van az építész, akinek ez a szakmája és gondol valamit, lerajzolja, megtervezi, átveri a tervzsűriken a házat, és a végén megépül egy szakember munkája. Ha valaki nem akar betonlamellás ablakokkal ellátott házban lakni, akkor ne költözzön oda. Ugyanez érvényes a beüvegezett loggiára is. A házak homlokzatát tervezik, foglalkoznak vele, ha loggiát terveztek valahova, annak volt oka. Ha utáljuk a zárt erkélyt, akkor ne költözzünk oda, de ne üvegezzük be csak azért, hogy legyen plusz 2 négyzetméter túl hideg/túl meleg használhatatlan terünk. Na visszatérve, volt normális homlokzata is, de nem ez a jellemző:

Fura, mi? Én nem értem az egészet. Kicsit űrhajós jellegű amúgy:

Olyan, mintha a ház suhanna balra, az egészen vannak ilyen hullámok vagy fülek, és az a szép, hogy a lenti ablak rácsa is követi ezt. Lent ugyanis nem beton, hanem fém lamellák vannak. Annyira szereti ezt a mintát, hogy olyan helyen is elsüti, ahol nincs is ablak:

És a párkány is követi ezt az egész rendszert:

A sarkon látható ez a kiugrás, és ráadásul dupla. Sok ilyen részlet volt még, a helyszínen eléggé kiborultunk rajta, de visszanézve nekem kifejezetten tetszik, mert annyira vicces meglepő és határozott, biztos, hogy ma már ezt nem lehetne előadni.

Ezek voltak a házak mostanában!

-teti