Helló mindenki, június 23-án lett két éves a Házakban Jártunk blog. Tavaly, az első szülinapján még jobban meghatódtam, jobban visszatekintettem, most kicsit kevesebbet törődtem ezzel a hobbival, így ezúttal nem fogok a könnyeimben fuldokolni meghatottságomban. De hiszen ez az embernél is így van, nem igaz? Ó, a kis Bendegúz 1 éves, ó, 2 éves, ó, 5 éves... Nem tudom, mi az az életkor, amikor már Bendegúz életkora érdektelenné válik. Hamarabb, mint illene, az biztos. 

Mi történt az elmúlt egy évben? A blog szempontjából nem sok minden. Átköltöztettem az egészet a blogspotról a blog.hu-ra, amit kicsit megbántam már, mert a blog.hu szorosan összefonódik az Indexszel, én viszont elhatárolódom ettől a hírportáltól. Semmi másról nem szól az Index, mint a pánikkeltésről, és ehhez összehordanak hetet-havat, aminek a fele sem igaz, de mindenki beveszi, mert olyan jól odamondogatós faszagyerek stílusban van előadva. A blog tartalmát illetően - bár jóval kevesebb bejegyzés készült - a nyersanyag sokkal jobb volt; érdekes házakat néztünk meg. Kedvenceim a Dohány utcai babaház, Pannonhalma, Fő utcai pontház, Újpalotai víztoronyház, és a Maros utca. Ez utóbbihoz kapcsolódik korban a mai ház is, ami 1958-59-ből maradt fenn és az Árpád fejedelem útján található.

Régóta nézem ezt a házat, mindig érdekelt, hogy milyen belül, mert kívülről nagyon figyelemfelkeltő. Ivánka András és Klicsó László tervezte a KÖZTI égisze alatt. Ivánkáról annyit tudni, hogy a modernizmus elkötelezett híve volt, és munkáit legfőképpen a svédországi tanulmányútja inspirálta. Talán innen van a tégla-mániája is, amit más épületén is látni.

Itt aztán minden van. Ki-be ugráló épületrészek, levágott sarkú erkélylemezek, keretezett ablakok, tégla, vakolat, beton, faburkolat, üvegtégla... A legjobb az erkélyeken az előre gyártott virágládák, micsoda futurisztikus forma! :) És van itt ez az egyedi erkélykorlát is, mindennek van valami más, össze nem passzoló jellege; anyaga, formája és színe. 

Belül is hasonlóan hektikus világ tárul elénk.

Ez itt a bejárat, oldalt faburkolattal, a padlón pedig ezzel a mozaikos kővel, amit én imádok! Ezt kézzel rakták le, hát hol lehet ma ilyet kérni, hogy ilyen aprólékos munkát elvégezzenek, ráadásul rendesen? A bejárat nem nagy szám, de utána tök jók voltak az emeletek.

Ide érkezik ki a lift, innen egy függőfolyosó nyílik minden emeleten, ahonnan elérhetők a lakások:

Már írtam egyszer (lehet, hogy nem is csak egyszer), hogy mennyire jó ilyen függőfolyosós helyen lakni. Olyan, mint egy tornác, az ember kijön, megnézi, milyen az idő, beleszagol a levegőbe, összefut Erzsike nénivel, csók Erzsike néni, szervusz édes csillagom, jött ma hozzátok a kéményseprő? nem, nem, majd a jövő héten, na most mennem kell Erzsike néni, csókolom! Stb. A lift előteréből a másik irányban ez található:

Három lépcsőfok és két további lakás. Ezt ma természetesen nem lehetne előadni, hogy nincs szintben ez a két lakás a lifttel, mert így nem lehet akadálymentesen elérni ezeket a lakásokat.

Mit ahogy az előző posztban a maros utcai háznál, itt is furcsa a lépcsőház alakja.

Háromszög, és a pihenőlemezben van egy ugrás.

Én nem értettem, hogy most mi van. Háromszög, megtört lemez, 3 lépcsőfok, lépcsőkar ferdén fut le... itt is minden van, amit el tud képzelni az ember. 

Ilyen a kilátás a lépcsőházból:

A földszinten ki lehet menni egy kis udvarra:

Hát ez lenne az idei szülinapos poszt, megyek, elfújom a gyertyákat, és azt kívánom, hogy...