A Csalogány utcát már régóta nézem, hogy milyen jó kis házakkal van tele, és nemcsak ebben az utcában, hanem a környéken is úgy általában sok jó dolog van.

Alapvetően nem akartunk házazni, talán a posztok gyakoriságából is láthatjátok, hogy parkolópályára tettem a blogot, mert picit megalázónak (?) érzem már, hogy mindig magyarázkodni kell, hogy mit fotózok, mit keresek itt, blablabla, vagy hogy bujkálni kell a lakók elől; de aztán az első ház - amit már régóta nézek - teljesen váratlanul megadatott, úgyhogy gondoltam, egy másik napon gyűjtök még hozzá a környéken, hogy tudjak írni bővebben az itt lévő házakról.

Szóval az első mindjárt egy brutális létesítmény, biztos vagyok benne, hogy az emberek 90%-a utálja. Engem mindig vonzott, mert szerintem hihetetlen, hogy egy ekkora házat leburkoltak fekete kőlapokkal. Biztos, hogy mindenki kiborul rajta manapság. 

Ez lenne az. Durva, mi? Végigfutó erkély, a lakások egymástól pengefalakkal elválasztva, és kész. Nem izéltek túl sokat. A rövid oldalon elég nagy lakások lehetnek, szuper a kilátás a Dunára. Azért is jó ez a sötét világ, mert mindenki azt pakol a hülye erkélyére, amit akar; nem látszik, hogy valaki a fridzsidert tárolja ott, más valaki meg a biciklijét; ezt a fekete követ meg nem lehet lefesteni kanári sárgára.

Teljesen lehetetlen időpontban adatott meg számunkra a ház, épp arra lófráltunk egy barátnőmmel, amikor jött egy ott lakó fiú, akinek a nyomában bementünk. Ha kifelé jött volna valaki, nem sikerül a dolog, mert 3 ajtós zsilipen kell átjutni. Amikor befelé mentünk, gyorsan ellenőriztem, hogy van-e kapunyitó gomb; ti. én már laktam olyan házban, ahol kulccsal kellett kimenni (elég béna dolog volt hallgatózni, hogy mikor ér le a pizzafutár, és nyomkodni a kaputelefonon a kinyitó gombot...) de itt nem ez történt szerencsére. Íme a bejárat az utca felé fotózva... Igen, az ott a Parlament. Vicces volt, ahogy a rakparton mindenki a Parlamentet fotózta, mi meg háttal az Országháznak ezt a "csúnya" épületet fényképeztük...

Biztos jó volt, amíg még működött a mennyezeten ez az űrhajós fény, de most már csak pár plusz fénycső adja a világítást. (Sajnos a belső képek sötétek, mert mikor nappal mentünk direkt a házakért, akkor ide nem jutottunk be.) Szerintem ez egy okos ház, a hosszúkás elrendezéshez teljesen passzol ez az egykarú lépcső a fal mellett:

A padlón is megtalálható az a fekete kő, ami kívül burkolja a falat, illetve a bejáratot is ez borítja:

Kicsit azért passzos a ház, mármint elég cipőkanalazósnak érzem, ezért is furcsa, hogy a lépcső alatti teret szabadon hagyták, de én örülök ennek, mert így nagyvonalúbb a lépcsőház.

A lépcső mellett továbbhaladva érjük el a lift(ek)et, (asszem kettő volt belőle), irány a legfelső emelet. 

A padlón szerelmem, Mozaikos Padlóburkolat látható, amit szegény munkások a kis kezükkel rakosgattak ilyen szépen. A lépcsőház két végében egy-egy kopolit üvegdoboz található, aminek van egy nyíló ablaka. Nem igazán hajoltam ki rajta, mert sötét volt, nehezen nyílt, tériszonyos vagyok stbstb, de ez egy kis fényudvar, ami az első emeletről indul, és nappal világosságot biztosít a lépcsőháznak és a folyosóknak. Amit tudtak, megtettek a házért, nevezetesen Vedres György építész a hatvanas évek végén. Ja igen, itt lakik amúgy a gazdag hentesmester is:

Hm, oké. Szívesen megnéztem volna a ház alaprajzát, hogy hogy vannak a lakások, de sajnos nem találtam meg itt az interneten, úgyhogy ennyi, menjünk tovább.

A következő házunk az előbbihez valamelyest hasonlít, csak sokkal nagyobb és brutálisabb. 

Érzem, hogy nem fogok tudni senkit meggyőzni arról, hogy ez egy jó ház, de nem is akarok, nekem se tetszik annyira, inkább csak csodálom. Mindenféle van itt, ugye a legszembetűnőbb ez a beton autópálya szalagkorlát, ami mexikói hangulatot kölcsönöz a háznak, pláne ezzel a sok gazzal, amit ideültettek. Rohadt nagy T alakú hodály, rengeteg lakással; ennek ellenére egész nehezen jutottunk be, össze kellett haverkodnunk egy csivavás bandával "jaaaaj de aranyos, megsimogathatom?", de végül bejutottunk.

Itt aztán minden van. Jó nagy tér, négy lift is üzemel, mindent ez a kismozaik borít, amit én nagyon szeretek, akkoriban ez volt a divat. Most látom csak, hogy a kijárat fölött elköszönnek az embertől ("szép napot!"), és a kép bal oldalán látható egy modern jellegű alkotás az ajtón, ami aztán végig kísérte az egész házat. Az egész olyan, mint egy kórház, folyosók találkoznak, nagy falfelületek létesülnek - amikre minden emeleten más-más képet festettek. 

...és így tovább, nincs itt az összes. A legfelső emeleten szuper volt a kilátás (jött is egy pasi, aki mondta, hogy "szép a kilátás, ugye? Az én lakásomból a Parlament is látszik!" mi meg mosolyogtunk, hogy igen, nagyon szép, én azt gondoltam magamban, hogy "de most nem mennénk be a lakásodba, ha nem gond". Nem tudom, R mit gondolt magában, ezt nem beszéltük meg, de biztos valami hasonlót).

A tetőre vezető ajtó zárva volt sajnos. Ahhoz képest, hogy micsoda nagy batár ez a ház, a lépcsőház teljesen érzelmeskedő volt, pedig nyilvánvaló, hogy a kutya se használja a lépcsőházat, mindenki lifttel megy:

Tulajdonképpen itt is mindent megtettek, hogy jó legyen. Világos lépcsőház, igényes előtér, grafikák a falon (bár ez szerintem későbbi találmány); próbálták enyhíteni a soksok lakásos ház hodály-jellegét. Lehet, hogy mégis csak tetszik, laknék itt, simán.

A következő egy régebbi ház, 30-40-es évek, és kívülről nem is árulja el, hogy milyen kis úri belül. A földszinten egy hosszú folyosó fut keresztül az előtéren, ez köti össze alul a két lépcsőházat. Itt jövünk fel a földszintre:

Ez pedig a keresztfolyosó:

Mennyezetig le van burkolva ezzel a márványnak tűnő mészkő lappal. Nem tudtam jól fotózni, de elég nagyvonalú volt már ez a rész is, na de az igazi meglepetés a lépcsőházban ért minket:

Óóó!

Hát ez nem semmi. Nagyon meglepődtünk. 

Minden félemelethez tartozott egy kis erkély...

...ahova én nem mertem kiállni, de kifotóztam a küszöbről:

És e köré az udvar köré épült az a ház is, ami itt a környéken a legeslegnagyobb kedvencem. Minden oldalról csodálatos; annyi apró trükk, figyelmesség, szeretet van benne... íme:

A csodálatos tetriszes ház! Milyen ötletesen oldotta meg a szomszédtól való elválasztást az erkélyeken! És mennyi arca van ennek a háznak, a másik utca felől egész máshogy néz ki, és mégsem egy össze-vissza zagyvaság:

Na nézzük, milyen belül:

A bejárat nem volt nagy meglepetés, olyan se jó - se rossz, volt egy másik bejárat is amúgy:

Láttunk már jobbat, ez tény. Legnagyobb meglepetésemre ez a ház függőfolyosós rendszerű.

Egy csomószor azt érzem, hogy mintha az lenne a vélekedés, hogy a függőfolyosó ódivatú, ma már nem tervezünk ilyet stbtsb, de én már többször írtam itt, hogy szerintem a függőfolyosó nagyon király dolog. Egyrészt két irányba van tájolva a lakás, másrészt kicsit ilyen puffer tér. Akkor persze nem jó, ha a lakásnak nincs utcai frontja, mert akkor ugye a hálószoba előtt gyalogol el az összes szomszéd, de itt nem ez a helyzet, mindenkinek van utca felé néző szobája. Egyébként meg azért van itt függőfolyosó, mert itt a kert a nagy attrakció: 

Olyan, mint egy park. Ide mindenki szívesen kukkant le reggelente, ebben biztos vagyok. És végül nézzük a szívmelengető apróságokat:

Minden ablakban van egy beépített virágtartó polc, és az emberek használják is; két sorban vannak az ablakban a virágok, gondolom, hogy kicsit védjen a bámészkodóktól. A másik pedig a lépcsőház kürtője, ami üvegtéglával van kirakva:

Sajnos itt összevissza kenték festéskor az üvegtéglákat, de már annak kell örülni, hogy nem falazták be a lyukakat.

Ezek voltak most a házak, mindegyik más volt, mindegyiknek örültem, volt régi vágyak teljesülése, volt meglepetés ház, szóval alapvetően azt hiszem, teljes volt ez a mostani házvadászat.