Nemrég el kellett költöznöm a Dagály utcából és új albérletet kellett keresnem. Nem volt könnyű feladat, mert valóban sok pénzt kérnek el hihetetlenül nyomorult helyekért, de hadd mondjam el, mi történt: vasárnap tudtam meg, hogy el kell költöznöm, még aznap megláttam a hirdetést az interneten, következő szerdán megnéztem a lakást, csütörtökön aláírtam, vasárnap pedig már át is költöztem. Tudom, hogy végtelenül szerencsés ember vagyok és nem ez a szokványos forgatókönyv, de velem mégis ez történt. Azt tudom tanácsolni a mindenkori albérletkeresőknek, hogy ne kínozzák magukat a facebookos albérletkínálatokkal, mert ott nagyon drága lakások vannak és nagyon hülye emberek, folyamatosan a pánikkeltés megy és a sírás-rívás - igen, drága lett, igen, nehéz; de attól nem lesz jobb, ha a kezünket tördelve zokogunk a lábtörlőn és idegesítjük egymást. Nekem az volt a stratégiám, hogy körbekérdezősködtem, tud-e valaki valamit, általában az volt a válasz, hogy nem, majd a következő levegővétellel már jött is a sopánkodás, hogy milyen nehéz lesz ez nekem - ilyenkor kell közbe szólni, hogy ne idegesítsen legyen szíves. Tudom, hogy nem rosszindulatból tették ezt velem az ismerőseim, hanem az együttérzésükről próbáltak biztosítani, de ez most nem segített rajtam, sőt.

Szóval nagyon boldog és hálás vagyok, amiért egy héten belül megoldódott a lakhatásom, lekerült rólam a stressz és találtam egy kicsi, megfizethető lakást. Még nagyobb volt az örömöm, amikor kiderítettem, hogy a házat, amiben a lakás van, Fischer József tervezte, az egyik legismertebb magyar modernista építész! Hát ezt a meglepetést!! A modernről már nagyon sokszor írtam itt; írtam, hogy talán az volt először és utoljára az az idő, amikor a magyar és a külföldi (nyugati) építészet fej-fej mellett haladt. Írtam, hogy mennyire csodálom ezt a korszakot, de mindig csak maximum a lépcsőházakig jutottam. Most végre kiderül, hogy milyen egy igazi modernista házban élni.

Van itt nagyon sok vicces dolog. Maga a ház klasszikus modern, hozza a bevált formulákat, néhol feleslegesen fényűző. 

Itt van mindjárt ez az íves üvegtégla fal, íves üvegtégla ajtóval. Imádom, szerintem nagyon jól néz ki! Mindemellett baromi nehéz nyitni-zárni... :D Az ívességnek sok mindent beáldoztak, pl ezt a tárolóajtót is:

Sajnos lekenték az egész lépcsőházat ezzel a hülye barnás festékkel, és raktak rá egy fosbarna csíkot, valamint a korlát is barna, mint egy nagy, hosszú, görbe végtermék.

A ház legfelső emeletén van egy felülvilágító, alatta a lépcsőpihenőn pedig kerek üvegtéglák a födémen, hogy azokon is átszűrődjön a fény és világos legyen a lépcsőház.

Kiutált szobanövény a lépcsőfordulóban... A lépcsőfokok viszont szép mészkővel vannak burkolva, rajtuk szerintem az eredeti linóleum van.

A lakásban is vannak vicces dolgok. Először is, ez egy nagyon pici lakás, de egyáltalán nem hitvány. Megpróbálták kihozni a maximumot a minimumból :) Azzal kezdték, hogy a belmagasság 285 cm, amitől van az embernek egy egészséges érzése. Aztán jönnek a mérnöki bravúrok és az apróságok. Itt van például mindjárt ez a tolóablak.

Igazából elég nagy baromság :D De bravúros! Dupla üveges, tisztítás kedvéért nyitható a belső üveg. Mindenhol még az eredeti rézkilincsek vannak, amit a kedves barátaink jól lefestettek.

Jó ez a kilincs, mondjuk bennemarad a kezemben, de megbocsátom :) éééés, van egy körablak az egyik ajtón:

Körablak mindenhova kell! Imádták, szartak rá, hogy megbonyolítja az életet. Hát szóval eredendően sok bája van a lakásnak, de persze az okos emberek ehhez is hozzányúltak, és amihez hozzányúltak, azt mindjárt szét is barmolták.

A fürdőszoba maga a pokol. A hülye emberek önkifejezésének tere. A legelső az, hogy a mosógépet konkrétan nem lehet elhelyezni, mert pontosan hatvan centi hely van neki kihagyva a fal és a zuhany közt, pedig épített zuhany van, tehát nem arról van szó, hogy vettek egy zuhanytálcát és így jártak, a mosógépet pedig nem szabad passzosan rakni. Aztán: folyik a csapja, nem tudom, miért, de látszik, hogy az előző lakó is szenvedett, mert valami fos tömítést odaberheltek, dehát biztos vették a kínai piacon a csapot, vagy a Jani bácsi adott egyet okosba.  A padló meg kurvára nem a padlóösszefolyóba lejt. Ezen kívül nagyon nehéz bedugni a mosógépet a hálózatba, mert a konnektorra szorosan rászerelték a vízmelegítő bojlert.

Hadd gratuláljak már. Át kellett volna rakni jobb helyre a konnektort, de biztos addigra becsempézték, és aztán jaj, túl nagy a kazán, á nembaj leszarom. Egyértelmű, hogy házilag van barkácsolva, pedig pont azért vannak a mérnökök és egyéb szakemberek, hogy ilyen dolgok ne forduljanak elő:

A kis wcpapír tartó polc miatt ki kell vágni a wc deszkát, mert nem fér el. Borzasztó, komolyan, kicsit kellett volna csak többet rákölteni, esetleg megbeszélni a dolgot egy hozzáértő emberrel, és akkor nincs ez a temérdek ostobaság. Hát a fürdőszoba nem lesz a kedvenc helyiségem.

Ez az első hét tapasztalata, amúgy jó, és örülök a helynek, csak látom, hogy megint sok pénzt meg energiát kell ráfordítanom a lakásra, hogy lakható legyen.