Tudtam én, hogy ez lesz: folyamatosan mindenféle új dolgokkal szembesülök itt ebben az új albérletben. Nekem fontos az, hogy hol lakom, szeretem-e a lakást, és ha egy jó helyről el kell költöznöm, az megvisel. Nagyon mélyről indult ez a lakás, mert az előző helyet nagyon szerettem és nem akartam onnan elköltözni, de ez van, most már itt élek és ezt is megszerettem.

Hát először is a környék: ez ugye ismét Buda. Mivel huszonegynéhány évig laktam Budán, elvileg nem kéne meglepődnöm, de annyira elszoktam már ettől, hogy mégis mellbevágó néhány dolog. Néha, ha kérdezik (a vidékiek), hogy pesti vagyok-e, mindig mondom, hogy nem, budai, és erre mindig megsértődnek, hogy fellengzős sznob paraszt vagyok, pedig nem erről van szó, hanem mindig azt hiszem, hogy azt kérdezik, hogy Pesten vagy Budán lakom-e. Ha arra kíváncsiak, hogy budapesti vagyok-e, akkor kérdezzék azt. Tudom én, hogy Kiskunmajsáról nézve mindegy, hogy Buda vagy Pest, de amúgy tök más a két dolog. Hát először nehéz volt, bevallom. Már úgy megszoktam, hogy 3 percenként jön a metró, rendesen járnak a buszok, 10 méterenként van egy bolt, ami 10-ig nyitva van. Hát nem úgy van az itt. Kezdetben idegeskedtem, hogy nem jön a busz-miért nem jön a busz-feneegyemármeg, de aztán rájöttem, hogy ez itt nem szokás. Nem jön a busz? Akkor nem jön, attól nem fog jönni, ha toporzékolok a megállóban. Itt senkit nem érdekel, hogy jön vagy nem jön. Mindenki ácsorog a megállóban, mélázik, kicsit elsétál jobbra, aztán balra, fölnéz, lenéz, mittudomén. Néha titokban azt gondolom, hogy azért nem érdekli őket, mert mindegy, hogy bemennek dolgozni vagy sem, úgyis van egy valag pénzük, de ez egyébként nem igaz. Ez a hely, bár el van könyvelve burzsuj helynek, de igazából az ultragazdagok nem itt laknak. Erre akkor jöttem rá, amikor egyik este elmentem sétálgatni a környéken, és megnéztem, milyen autók parkolnak itt. Jó autók mind, de nem nagyon jó autók. Középkategória felső része, de nem voltak bmw terepjárók meg ilyenek. A másik dolog az az, hogy igazából itt sokkal nyugodtabbak és kedvesebbek az emberek, biztos azért, mert ritkán laknak, és nem mennek egymás idegeire. A buszon is mindig mindenféle történik. Buda a buszok vidéke, és most van ez az új busz, ahol a sofőr nincs bezárva egy kalitkába, és így az utasok tudnak vele spanolni. A múltkor az volt, hogy reggel fölszállt egy csapat nyugger, és az egyik mondta a sofőrnek, hogy "ugye nem zavarja, ha ideállunk? Csak egy megállót megyünk" Erre a sofőr apatikusan: "Áh... engem ez az egész bkv-zás zavar" :D De a néni se volt komplett, azt mondja erre a sofőrnek: "Megértem..." mondja, és az utazóközönség felé bök: "elzavarjuk innen ezt a bandát?" A sofőr mondta erre, hogy ő már letett az ilyesmiről, és egy megálló alatt megbeszélték, hogy ki hol lakik, Pilisszentkereszten? nahát, a vejemnek is ott van telke blabla és leszálltak. Ha tehetem, előre ülök, mert mindig hallgatom a sofőr anyázását az autósokra. A múltkor is az volt, hogy araszolgatunk a dugóban, és egyszer csak a semmiből megszólal a sofőr minden indulat nélkül, hogy "itt neked van útszűkületed te pöcs." Összenéztünk a mellettem ülő pasival és felnevettünk ezen. 

Ja de igazából a házról akartam írni. Itt minden más, mint az elmúlt öt évben, amikor is szinte végig távfűtéses házakban laktunk. Itt van egy közös kazán a pincében, a termosztát az egyik lakásban van, és ők úgy állítgatják, ahogy csak akarják, úgyhogy minden nap várakozással teli, hogy na, ma milyen idő lesz a lakásban? Néha dögmeleg van, néha rohadt hideg, a legkevesebbszer van megfelelő légállapot... Na mindegy. Mindössze 4 lakás van ebben a házrészben, nagyon kevesen lakunk itt, és egy csomó mindent mi, a lakók csinálunk. Mi rakjuk ki-be a kukákat, söprögetjük a faleveleket, nyáron biztos majd locsolni is kell. És érdekes, soha nincs ebből probléma, sőt, magaménak érzem ezáltal az egészet, már el is kezdtem azon gondolkozni, hogy hol mit kéne csinálni a kerttel, és milyen jó lenne nyáron egy közös grillparti. Én nem hittem az ilyen közösségi baromságokban, és soklakásos társasház esetében most se hiszek, de így, hogy alig lakik itt valaki, sokkal családiasabb az egész. A kert közelsége miatt el kell fogadnom: ez egy organikus ház. Minden nap meglátok a lakásban valami csúszómászó undorító dögöt. A pókok nem zavarnak egy bizonyos méret alatt, felőlem aztán ücsörögjön a falon, ha jól esik neki, de a fülbemászók sajnos mindig meghalnak a papucsom által. A múltkor a lépcsőházban egy egeret láttam keresztülszaladni. Kíváncsi vagyok, mi lesz nyáron. Laktam én már kertes házban, csak ez itt ráadásul a földszint. Apropó földszint. Izgultam, hogy sötét lesz ez a földszinti lakás, ugyanakkor kiborulok nyáron a melegtől, de most mindkét dolog megoldódni látszik. Nem tudom, szándékos-e (szerintem igen), de a nap pont úgy megy most télen, hogy reggel tíztől délután kettőig besüt a nap a szobába, pont akkora a fölöttem lévő terasz, hogy ez így legyen. Nyáron nem fog közvetlenül besütni, de így legalább nem lesz ötmillió fok ebben a pici lakásban.

A sok apró jó dolog azt eredményezi, hogy az ember szeret itt lakni és általánosan jó kedélyűvé válik. :)