Egyik hétvégén meg akartuk nézni a Százados úti művésztelepet, de nem sikerült, mert a terület zárva volt, öt soros szögesdrótos kerítéssel találtuk szembe magunkat. Van egy tök király tömb, tele fákkal, érdekes művészházakkal, tiszta romantika az egész; de nem mehet be akárki, mert itt művészek laknak, a sok büdös mocskos proletár inkább maradjon künn, köszi. Jó, igazából szemét vagyok, valószínűleg azért vannak így bekerítve, mert biztos sok volt a betörés stb, ez nem egy túl jó környék, de mégis, nekem ez nem túl szimpatikus hozzáállás. Vajon lehet-e hiteles műalkotásokat készíteni úgy, hogy az ember elzárkózik a valóságtól? vagy nem fontos a hitelesség? Régen a művészetek az embereknek szóltak és nem a többi művésznek. De persze lehet, hogy nincs igazam.

Szóval feldúltan tovább mentünk a B tervhez, ami egy szocreál lakótömb a Hungária és az Egressy út sarkán. Már írtam korábban a szocreálról a Pillangó utcánál lévő szocreál lakóteleppel kapcsolatban, ami sokkal de sokkal jobb, mint ez, de a szocreál bemutatására inkább ez a példa a megfelelő, mert igencsak magán hordozza a stílusjegyeket.

A szocreált szokás utálni. Az emberek többsége azért utálja, mert azt hiszi, hogy a szocreál az elmúlt rendszerben épült sivár kockaházakat jelenti. Akik tudják, hogy a szocreál az 50-es évek elején/közepén alkalmazandó, mű-klasszicizáló és a hatalom kifejezésére alkalmas stílus volt, azok azért utálják, mert ezt a komcsik találták ki. Vannak, akik nem utálják, én sem utálom, inkább csak érdeklődve szemlélem, hogy ez mi. De nosztalgia egy csepp sincs bennem, egyrészt mert ez tőlem már igencsak távoli, másrészt biztos vagyok benne, hogy amit rákényszerítenek az emberre, pláne, ha az ellene megy az addigi fejlődésnek (technikai, gazdasági stb szempontból) az kizárólag csak rossz lehet. Szerintem a szocreált úgy kell felfogni, mint egy lenyomatot, ami jellemző a korra, meg kell ismerni, meg kell érteni, de azért nem érdemes túl sokat lamentálni rajta a későbbiekben.

Érdekes ez a tömb, amit megnéztünk az Egressy úton. Már régóta nézem, hogy milyen nagy, meg mennyire izé, olyan nagyszabású-forma. De mégsem nagyvonalú. Már a homlokzatról kitűnik, hogy elég nyomi és zsúfolt lehet odabent. 

Nyilván az volt a feladat, hogy helyezz el ennyi négyzetméteren ennyi lakást, tedd rá a stílusjegyeket - és ez lett belőle, csak ugye ez kontrasztos így. A panelházak legalább nem mondanak többet kívülről ahhoz képest, ami bennük van. Ez a ház elég hosszan elnyúlik a Hungária mentén, az Egressyn viszont csak kis részt foglal el, tehát egy nagyon elnyújtott téglalap alakú tömböt kell elképzelni. A Hungárián van a "főbejárat", egy nagy boltozatos kapu-rész:

Fúú, de impozáns, mi?

Jó lenne, csak az a baj, hogy ez a szép bejárat egy mélységében rövid udvarra vezet, ahol nincs az égvilágon semmi, csak pár csúnya garázs.

:(

Hát, kár érte. Biztos nem ez volt az eredeti elképzelés. 

A lépcsőházak a Hungáriára illetve az Egressy útra nyílnak, az egyikbe bementünk, hát igen, nem lepődtem meg, tudtam, hogy ilyen lesz.

Hát ilyen. Béna. A lakók megpróbálnak mindent kihozni a lépcsőházból, és ízlésük szerint kidíszítették.

Hú, ez azért súlyos!...

Hát olyan, amilyen, de legalább törődnek a házzal és figyelnek rá. Amikor itt fotózgattunk, ki is jött egy néni az egyik lakásból, hogy kit keresünk. 

A lépcsőházból kinézve láttuk, hogy az udvar egy garázsváros, de azért vannak növények is:

Összességében elég rossz az egész, nyomott, szűkös, lepukkant; nem jó érzéseket kelt az emberben. Lehet, hogyha átesne egy felújításon, az jót tenne neki, feltéve, ha nem ilyen kórház-színűre festik vissza a lépcsőházat. Ennél még a sárga is jobb.