Iskolába melóba menet  mindig rápillantok a buszból a kedvenc dolgaimra. Ilyenek tavasszal a kedvenc orgonabokraim, magnólia fáim, nyáron a rózsabokrok, ősszel a különösen sárga juharfák, most pedig, amikor nem érdekes a természet, a betonfalakat és kerítéseket tartom számon az út alatt. Mivel a környék eléggé hegyes-völgyes, sok beton támfalra van szükség, és néhol kicsit megkézműveskedték a betonfelületet, hogy érdekesebb legyen. Ezek apróságok csupán. Például a kerítések lábazatai általában ilyenek:

De mennyivel jobb egy ilyen!:

Egy csomó ilyen van a környéken. Engem egyébként nem zavarnak a nagy betonfelületek, de elbűvölő számomra az igyekezet, ahogy próbálják formálni, ember-közelibbé tenni ezt a kemény építőanyagot. Elismerésre méltó, hogy valakinek van arra energiája, ideje és ötlete, hogy valami pluszt belevigyen egy ilyen helyzetbe. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez a szarnak a kozmetikázása (mert erre inkább példa a belvárosban látható felüljáró pillérek mintásra kifestegetése, ld Nyugati felüljáró). Sok helyen csak simán megépítik a támfalat minden egyéb gondolatot mellőzve, ami egyébként akár akarjuk, akár nem, egy idő után patinás lesz, mert belepi a moha, kicsit megrepedezik, itt-ott kinő belőle egy pitypang vagy valami: 

De mennyivel jobb ennél a következő kerítés!:

Milyen csodálatos ez a monstrum ezekkel az apró dolgokkal kiegészítve!

Nem tudom, hogy ez a kiöntő micsoda, talán tényleg kiöntő, ahol kifolyhat a víz, vagy csak így oldotta meg a csatlakozást, ahol az alacsonyabb kerítésszakasz találkozik a magasabbal. Csodálatos! Nagyon szeretem ezt a vonalkód-mintás betonkerítést.

De a legeslegnagyobb kedvencem ez a sorház-szakaszokat elválasztó beton korlát:

Fantasztikus! Jó, persze az is benne van a dologban, hogy nagy rajongója vagyok a sorházaknak, de ez a korlát struktúra tényleg lenyűgöző, főleg annak tükrében, hogy van vagy 4-5 ugyanilyen típusú sorház tömb a környéken, és azoknak nem ilyen korlátjuk van, hanem aránylag egyszerűbb:

Mennyivel szuperebb egy ilyen!

Valaki azt mondta, á, ne legyen olyan uncsi nálunk a korlát, mint a többi tömbben, hanem legyen ilyen érdekes ugrálós! És nekiálltak kizsaluzni. Attól most tekintsünk el, hogy lefestették szürkére az egészet, inkább nézzük a jó dolgokat. Azt is nagyon szeretem, amikor külön kis házikót építenek a kukának, itt ráadásul íves falú építmény van nekik, ami a korlát részét képezi.

Ott laknak a kukák. Sajnos persze nem mindenki szereti ezt az oszlopdiagram-szerű korlátot, mert itt az egyik részét már elkezdték befuttatni vadszőlővel illetve borostyánnal:

:/ Utálják. Pedig olyan átgondolt ez az egész, kis tároló a lépcső alatt, házikó a kukának... Ahelyett, hogy büszkék lennének arra, hogy az ő sorház-tömbjük más, mint a másik négy, hogy az ő korlátjukon valaki gondolkozott, inkább befuttatják növénnyel, hogy ne is lássák.

Persze nemcsak ők utálják a beton dolgokat. Az egyik leghíresebb budapesti épület, a Körszálló alsó része is vadszőlővel van befuttatva, mégpedig tudatosan, mert dróthálót is szereltek szegény házra, amire futhat a növény.

Pedig ez az épület ez ilyen. Nagy beton falak, függőleges csíkokkal gazdagítva a felületet. Sajnálom, hogy nem értékelik, és nem értik a lényeget, minden bizonnyal a Körszálló épületét is utálják, csak jóóó sok pénzt hoz a konyhára, így azt inkább nem bántják. Pedig milyen szuper lenne lefesteni sárgára és magastetőt húzni rá.

Nem minden betonból készült "kézműves" kerítés jó. Van itt egy, amit akárhogy is nézek, nem szeretek, pedig látszik, hogy büszkék voltak magukra, amiért egyedi kerítést terveztek a nagy lakótömbök köré.

Idegesít, hogy miért van itt ennyi minden? Ki-be ugrál, de minek, és akkor most előre gyártott vagy nem? Úgy érzem, nem a lehetőséget látták meg valaminek a gazdagítására, hanem a díszítés lett a lényeg és ez lett valakinek a nagy lehetősége az életben. (Vagyis ezt hitte.)

Szóval amiről most ódákat zengtem, az a beton felületek gazdagítása, ha úgy tetszik, díszítgetése. Az egyetemen első évben azzal fárasztottak, hogy az ornamentika (díszítés) bűn. Már csak azért sem értek ezzel egyet, mert nehéz meghúzni a határt, hogy mi a díszítés és mi nem az. A modern építészet megbukott. De a posztmodern is megbukott. Azt hiszem, a lényeg a rendszerelvűségben van. Azért szeretem a fenti példákat, mert értik a beton, mint építőanyag lényegét és kihasználják a benne rejlő lehetőségeket, az anyag és a forma rendszert képez együtt. 

Végül kakukktojásként hadd mutassam meg a kedvenc fából készült kerítésemet is, amit mindenképpen be akartam mutatni, de valahogy semmilyen témába nem fér bele:

:))) Csodás! Ezt biztos nem tervezgette senki, ahogy jöttek a fadarabok, úgy építették be sorban, és milyen jó lett. Lehet, hogy bedobok egy levelet nekik, ha legközelebb arra járok, hogy mennyire jó a kerítésük :)

Ennyit mára!