Tegnap a címben említett, kevésbé ismert MÁV telepet néztük meg.

Ez a MÁV dolgozóinak épített telep egy elég rossz környéken, az MTK stadionnal szemben található. Nem ilyen rendezett, mint amilyennek ezen az axonometrián tűnik, nagyon lehangoló, szedett-vedett, lepukkant szegény környék. Nyilván nem tett jót a hangulatunknak, hogy november végén, nyúlós, ködös, orrfolyós időben mentünk, de talán így még nyilvánvalóbb volt az amúgy is nyilvánvaló: hogy ez a hely nyomasztó.Több blogban is találtam erről a telepről sorokat, mindben oda vannak, hogy milyen nagyszerű és fantasztikus, és valaha biztos az volt, de ma már olyan, mint egy aszott öreg nő, aki az unokáinak bizonygatja, hogy ő annak idején ünnepelt szépség volt. 

Az 1800-as évek végén épült valamiféle MÁVos stílus alapján, azóta néha ezt-azt csináltak vele, de többnyire csak rohad több mint 100 éve. Az egész olyan, mint egy falu, nagyon messze mindentől. A kisebb utcákon nincs is szilárd burkolat, csak zúzott aszfalt, tudomisén, az a morzsalékos fajta. 

Az egész teljesen kihalt volt. Az utcákon kb öt embert láttunk, ketten autót szereltek, ketten egy házat hőszigeteltek és egy lány épp indult valahova. Mindenkinek köszöntünk, tényleg mint Alsótutymákon. Nem derült ki számomra, hogy miféle emberek laknak itt, de biztos, hogy nagyon gyanakvóak és bizalmatlanok, mert ahogy mentünk, ezer kutya ugatott minket minden kertből (rohadt acsarkodó dögök), és akkor páran, főleg nénik kilestek a függöny mögül, hogy ki járkál itt szombat délután az utcán. Én meg ilyenkor mindig tovább siettem, mert nem volt kedvem ahhoz a szokásos párbeszédhez, hogy maguk mit fotóznak itt? Á csak a környéket. Ezt a környéket??! Hát igen, mert építészek vagyunk és érdekel minket. Blablabla? Blablabla. Pedig egyébként szeretek szóba elegyedni, mert egy csomó mindent meg lehet tudni, pl hogy még mindig MÁVosok laknak-e itt. Az egykori MÁVos lakosságra egyébként utal pár dolog, például ez a hűtővagonból átalakított garázs valakinek a kertjében:

Laza. Bélukám, nem kell ez a leselejtezett vagon? Ja, de! Legalább lesz hol tárolnom a krumplit meg a hagymát! 

A gyanakvó embereken kívül a rossz környékre utalhat az is, hogy mindenki igyekszik bambuszkerítésekkel és egyebekkel elszeparálódni a külvilágtól, a legjobb ez a kert volt:

Szögesdrót van a kerítés fölött. Nem tudom, mi a valószínűbb, hogy fogva tartanak-e valakit, vagy a betörők ellen védekeznek, ugyanis szerintem errefelé nem nagyon van mit ellopni. Az egész környék egy tákolmány, összevissza kerítések, hozzáépítések, ráépítések, kupleráj mindenhol; szerencsére a sárgára festés nem volt annyira jellemző. Túl ezeken a szomorú megállapításokon, ez a telep valóban nagyon MÁVos hangulatú.

(Szociális bolt?! Ez mit jelent, le van értékelve a tampon?) Minden egyes ház hasonló, sőt ugyanolyan kialakítással és díszítésekkel épült, ami annyira jellemző a MÁV épületeire. Én szeretem a MÁVot. Tudom, hogy ciki, de szeretek vonatozni, szeretem az állomásépületeket, ezért volt jó itt járkálni, mert olyan a hely, mintha idehordtak volna egy megyényi vasútállomást. A teleptől 300 méterre meg tényleg ott a vasút, úgyhogy még a vonatos zaj is megvolt.

2 féle ház volt: a magas, 2 szintes épületek:

(Ez éppen kiégett valószínűleg)

És az egyszintes, ikerház-szerűek:

Még az alacsonyabb minőségű, munkásoknak épített házakról sem hagyták el a vasutas vonásokat, azaz az ablakok kőkeretbe foglalását, zsalugátereket, ilyesmit. Azt olvastam, hogy nem építettek fürdőszobát a nagyobb lakásos házakhoz sem, viszont volt egy nagy fürdő a telep lakói számára. Szerintem ez szuper. Ma már ez elképzelhetetlen ugye, de régen nem flancoltak ennyit, hetente megfürödtek és csók, viszont mehettek közösségi élménynek szánt közös fürdésre. A telephangulatot tovább erősíti az óvoda-iskola, ami ma is ezt a feladatot látja el. 

A telep középpontjában közösségi ház áll, ami akkor vendéglő volt (most nem tudom):

 A környéken egy katolikus templom és egy református (akkor unitárius) kápolna áll:

Ma már ez az egész telep mint fogalom nem jelent semmit. Nincs közösség, nincs együvé tartozás, nincs egy életen át tartó elkötelezettség egy munkahely vagy szakma iránt. Ezért haldoklik ez a MÁV telep is, mert már nincs értelme annak, hogy MÁV telep. Ma itt dolgozom, holnap ott. Minden ideiglenes, átmeneti; semmi sem biztos. De engem pont ez a bizonytalanság nyugtat meg, mert ha az ember rosszul érzi magát vagy valamit elrontott, bármikor újrakezdheti az életét tiszta lappal, egy másik helyen.