Sziasztok!
A házazós blogot átköltöztettem a blog.hu-ra, annak reményében, hogy kicsit könnyebb lesz kezelni ezt a felületet. Minden bejegyzést átmásoltam és elláttam címkékkel, a kommenteket viszont sajnos nem sikerült átörökíteni, de minden eddigi poszt és komment megtalálható a régi helyen.
De hogy ma se maradjunk ház nélkül, eszembe jutott egy impozáns ház, amiről még nem írtam. Egy időben kicsit túltoltam az ilyen Bónusz Brigádos meg Kuponvilágos kuponokat, és így vettem masszázst is párszor, de gagyi volt, mert ha az ember nem csenget ki egy halom pénzt, akkor nem erőltetik meg magukat a masszőrök. Na mindegy, szóval a masszázs véletlenül egy nagyon szép házban volt a Visegrádi utcában, még az Újlipótvárosra amúgy jellemző modern előtti időkből. Csak a földszinten fotóztam, egyrészt csak azt volt érdemes, másrészt odafelé volt egy kis konfliktusom a lifttel és amúgy is siettem, visszafelé meg egy pizzafutár alkalmatlankodott, és nem lehetett miatta rendesen tenni a dolgom. Tehát ahogy beléptem, ez a látvány tárult elém:
(Kicsit ferde a kép... ciki, de annyi hely sincs a gépemen, hogy megnyissam a PS-ot) Visszafelé nézve a kapu felé meg így fest:
Kicsit már giccses egyébként. Eléggé nagyzoló, már azt sem tudják, hová díszítgessenek, mindenhova kell valami csicsa, szobor, kis kacskaringós elborulás... Ha mindenképpen mondanom kellene valamit, hogy mikori lehet ez a ház, azt mondanám, 1900-1910. Akkoriban azért volt egyfajta konfliktus az épületek építési technológiája és a díszek közt, gondoljunk csak a BME K épületére (1909), amit ugye muszáj imádni, mert hát BME, és az tudvalevőleg a legeslegjobb egyetem - de én most itt kis létszám előtt elmondom, hogy szerintem ronda is és szar is. De hát ez a két dolog általában együtt jár. Tömören fogalmazva: használhatatlan. De visszatérve erre a házra, nézzük, mit tartogat nekünk az előtér:
Nagy kapu felülvilágítóval, színes üvegekkel a sarkokon.
Márvány pad két oldalt. Én imádom az épített padokat a házakban, akkor is, ha senki ember fia nem ült még le oda soha. Szerintem padot betervezni az titkos dizájnolást jelent, kicsit olyan, mint amikor az ember bevásárol, vesz egy adag kötelező terméket, hogy mosószer meg kifli, de vesz magának egy kis csokit vagy egy maomamot, ajándék gyanánt. Vannak itt továbbá szobrok a falon:
Elég ijesztő!
Le van törve a keze...
Én nem értek a szobrokhoz, izé... csúnyák ijesztőek kissé. De a legjobb a dombormű a falon:
Jézusom! Bibliai jelenetek vagy görög mítoszok szintjére felmagasztosult egy sima építkezés. Atléta testű, pucér férfiak talicskáznak, köveket hordanak, és ülnek egy ládán. Hátul süt a nap. Nem leszólni akarom, csak bemutatni, hogy akkoriban annyira fontosnak tartották a munkás létet, hogy felhasználták e célra a dombormű intézményét. Az én fejemben a dombormű mindig is úgy élt, mint egy fontos állítás valamiről, egy egész történet elmesélése. Minden korban volt egy nézet, hogy mit érdemes elmesélni, mi olyan fontos, hogy kőbe véssék száz évekre egy épület falán. Lássuk, milyen dombormű van a másik oldalon:
Itt is meztelen pasik dolgoznak valamin, valami konkrét dolgon, de így utólag nem tudom megfejteni, hogy mit csinálnak pontosan (akkor meg nem néztem meg elég alaposan).
Na, hát ennyi jutott mára, hellóka!
-teti
