Nemrég új helyre költöztem, az Árpád híd pesti hídfőjéhez, és új felfedezésre váró helyek tárultak fel előttem. Házakban a környéken alig voltam, mert mindig ide sietek meg oda megyek, meg már késő van, meg blabla, de maga a munkába menet útvonala is megér pár mondatot szerintem.

A ház, amiben lakom, típusház, több helyen is láttam már ilyet a városban. Nem panel, hanem öntött beton, nem előregyártott elemekből szerelték össze, hanem a helyszínen öntötték (kúszó)zsaluba a betont UPDATE: nem, ez nem kúszózsalus ház, az nem ilyen, sztem csak simán kizsaluzták és helló, de nem kúszózsalus. Bochy.... Laktam már ilyen házban és sokkal jobb, mint a panel, mert kevésbé vezeti a hangot a szerkezet. Tehát több ilyen van szerte a városban, ezért is vicces az, hogy a lift félemeletenként áll meg, a lépcsőpihenőben, tehát vagy fölmegyek egy félemeletet, vagy le, ha a lakásomhoz akarok jutni. Ez azért elég nagy baromság, és ezt több példányban is előadták. Nem tudom, mi ennek az oka, talán spóroltak egy liftmegállót, vagy az építési technológiából adódott így?

A lift mögött minden félemeleten van egy kis  közös erkély, ahol nincs semmi:

De legalább világos a lépcsőház. A liftben tanúi lehetünk a pizzafutár drámájának:

"Ha nem jattolsz, gyere le a kajádér, nem ajtóhoz szállítás, hanem házhoz!" - fenyít!!

És a házban lakik LÓVÉ FERI is:

Egyébként az apró részletek átgondoltnak tűnnek, a bejárati rész tök kellemes, jó innen elindulni reggel és megérkezni ide este. Szeretek itt lakni.

Van kukatároló, és nincs az orcámba tolva a sok büdös kuka. Ahhoz képest, hogy típusház, elég nagyvonalú és jó érzéseket kelt az emberben.

Sok érdekes dolog van a Váci úton, pl az a műszaki cikkeket áruló bolt, ami soha nincs nyitva, meg az a fodrászat, ahova mindig ki van írva, hogy csak ma, csak a hölgyeknek 30% kedvezmény jár, ja és az az ékszerbolt, ahol karikagyűrű akció van... Rózsi! Akciós volt a jegygyűrű, hozzám jössz feleségül? De az egészet az Árpád hídi aluljáró koronázza meg. Én utálom az aluljárókat. A Jászainál is meg a Ferencieknél is ment a sírás, hogy jaaaaj, miért kellett betömni az aluljárókat!.. Hát anyádért! Mindig eltévedek bennük, mert hülyeségek vannak kiírva, Váci út páros oldal... mit tudom én, melyik a páros oldal, és le is szarom amúgy is! Meg a Blahán, Emke szálló... Mi a franc az az Emke szálló meg kit érdekel, hogy hol van, senki nem megy az Emke szállóba, aki az aluljáróban ténfereg, most komolyan! De az Árpád hídi aluljáró egy rémálom, maga a pokol. A konfliktust ugye az okozza, hogy át kell menni a metró alatt, ami a felszínhez igen közel van itt. Hosszú hetekbe telt rájönnöm, hogy két átjáró is van, és még most sem állítanám, hogy le tudom rajzolni az alaprajzát. És az aluljáró két oldalán tökugyanazok a dolgok vannak: zöldséges, pék, pizzás, nemtom, mind ugyanaz, szóval nem lehet megállapítani, hogy most hol a francban vagyok. Én úgy szoktam tájékozódni, hogy észak-dél, Duna hol van stb. De itt kénytelen vagyok úgy, hogy a fornettisnél jobbra, a vak újságárusnál meg balra. Egyszer máshonnan indult a villamos és komoly pánik lett úrrá rajtam, fél órát bolyongtam lent, próbáltam lelki társakat keresni a nehéz pillanatban, végül egy fickó mellé szegődtem, aki a végén megkérdezte, hogy "most már megnyugodott?" De az aluljáró ezen kívül is érdekes, mert van egy saját kis közössége.

A metró alatti átjáró egyikében a vak kéregető fiú van, a másikban van a furulyás fickó meg a tetején a másik vak újságárus. A furulyás az döbbenet, már az Örsön is volt egy furulyás, aki "kajára meg az életre" gyűjtött... Mindig eszembe jut az a műsor, amit egyszer hallottam a rádióban, hogy hogyan bővítenénk ki a 10 parancsolatot így a 21. században, egy hallgató beírta, hogy lehetne ez az egyik: "csak akkor furulyázz, ha tudod a dalt!"

Itt van ez a zöldséges, ami azért érdekes, mert nonstop nyitva van. Úristen! Hajnali három van, most azonnal kell egy kis póréhagyma! Persze nem az igények állnak a háttérben, nyilván nem akarnak ki-be pakolni meg tárolni meg nemtom. Pár napig volt itt egy plüss medve is, aki mézre gyűjtött, mire eltökéltem, hogy lefényképezem, már eltűnt. (Talán összegyűjtötte a mézre valót.)

Jót tesz a lelki békémnek, hogy nem járok reggelente metróval. Én a metró őszinte híve vagyok, tényleg, de a reggeli idegbeteg metrózással az ember egy nap alatt kettőt öregszik, az tuti. Helyette villamossal járok át a hídon, minden nap látom a Dunát, minden nap örülök neki.

A Szentlélek tér nagyon rossz, az egész Óbuda egy működésképtelen rettenet, ez az utcazenész szokott csak feldobni:

Elég nyálas dalokat játszik, de legalább tud gitározni meg énekelni. Megengedte, hogy levideózzam, fel is raktam a yt-ra. Legközelebb a helyes szögben fogom tartani a telefonomat, ígérem.

A melóhelyre beérve már semmilyen vizuális inger nem ér (bocs), az ablakon kinézve ezen a házon szoktam pihentetni a szemem meg az agyam:

Annyira undorító minden porcikájában, hogy nincs is rá szó.

Fáradtan, hazafelé menet még a Forgách utcai metrómegállónál ér némi meglepetés:

Bérletet nem árusítanak?... Akkor mit? Dörmögő Dömötört? Minek ülnek ott egyáltalán? Ja várjunk, nem is ül ott senki. Hát mindegy. Legalább a fosásos reklámon lévő kis kaki boldogan int búcsút:

Én is így integetek most, sziasztok!

-teti