Előre is elnézést kell kérnem, amiért már megint a lakóhelyemről írok, félek, hogy csak nekem érdekes a dolog... Á, mindegy, azért leírom, hátha. Nézzétek el nekem. Szeretek írni, szeretek olvasni, a legjobban pedig azt szeretem elolvasni, amit én írtam :D .....

Rájöttem, hogy ehhez a budai zöldövezethez fel kell nőni. Fiatalabb koromban mindig Pesten akartam lakni, emberek, buszok, villamosok, este a körúton, kivilágított házak... hát tudjátok. Mostanában már ez totál nem érdekel. Nem történik semmi érdekes éjjel, éjszakaival kell hazamászni, és akkor jön a keveset alvás, a fáradtság, a levertség. Szar az egész. Valahogy túl sok az ember, kiváltképp a külföldi turisták, akik üvöltöznek a bkv-n, és azt gondolják, hogy Budapest kizárólag arra termett, hogy ők egy hétvége alatt teleokádják és szétpisálják. Unom az egészet. És akkor: üljünk be valahova, megiszom a nemtomhányadik felvizezett sörömet, vagy a trágyaléből készült fröccsöt, és közben nekem kell elnézést kérnem a flegma pincértől, ha rendelni szeretnék valamit. Igazából ilyenkor már nem érzem azt, hogy milyen hasznosan töltöttem el az estémet.

Gyönyörű ez a tavasz. Minden nap sétálok egy órát a környéken alkonyatkor, amikor valahogy jobban terjed a virágillat, és a rigók is ilyenkor szeretnek énekelni (meg ugye hajnalban, amire fel szoktam ébredni). Mindig meglátogatom a kedvenc fáimat (meg a kedvenc házaimat), számon tartom, hogy melyik mikor virágzik. És ez így tök jó. Múltkor nappal is elmentünk sétálni egy barátommal, és akkor tudtam fotózni is. 

Azt hiszem, ezen a vidéken a lépcsőkről van szó elsősorban. Ezeken lehet lerövidíteni az útvonalat, és ismerni kell, hogy melyik hova visz. Szóval a múlt hétvégén járkáltunk egy kicsit azon a dombon, aminek a tövében most lakom.

Csodálatos titkos lépcsők!

vannak olyan ingatlanok, amiket csak ilyen lépcsőkről lehet megközelíteni, gondolom nem sűrűn költözködnek...

Rengeteg ilyen lépcső van, de a kertek is szépek.

Csak pár utcát kell fölmenni, és találunk egy sziklát, ami természetvédelmi terület egyébként, ehhez képest csövesek laknak itt, de teljesen kényelmesen berendezkedve. Tükör a fán, tűzrakóhely, sátor - minden. Pedig marha jó hely!

Egy kis erdő az utcák végében.

Találtunk nőszirmot is, vadon!

Szóval mindenféle szuper dolog van itt, csak sajnos a csövesek tényleg beköltöztek ide, ami nem mutat túl jól a tájban. Találtam egy darab jó házat is, amihez viszont már hozzáépítettek egy csodálatosnak nem mondható előtetőt az okos emberek:

Pedig milyen jók ezek a brutális beton virágládák! Nyilván azért ilyen nagyok, hogy a lent napozó Klárikát csak nehezen tudja kukkolni a felső szomszéd, Emil. ennek a szomszédságában található egy nagyon érdekes dolog:

Nem tudom, mennyire látszik, de a garázsból egy sínpár vezetett föl a házba... Van egy saját kis teherszállító siklójuk?! Hogy ez milyen tök jó! Lépcső is vezet föl természetesen.

De sajnos nemcsak jó dolgok vannak itt. Az út végére elszomorodtam, mert láttunk ilyet is:

nyesedék, mosógép, bőrönd. Az emberek mindenhol csak emberek. De a legrosszabb, legelkeserítőbb dolog most jön csak, nincs is nagy kedvem leírni, de az igazsághoz hozzátartozik ez is. Volt egy lépcső, amiből nyílt egy másik lépcső, max 80 cm széles volt az egész:

Csodálatos, titokzatos hely, de a végén ez várt bennünket:

Nahát, nahát. Vajon mi van mögötte?

Valaki felszedte a lépcsőt és beültette facsemetékkel. Ugye nem?... gyorsan megnéztük az utca felől is:

De igen. Erős a gyanúm, hogy ez a valaki kisajátította a közterületet. A google maps-on még nincs befalazva az utcácska. A cím Hegyi utca 7, ha valaki szeret feljelentgetni, hajrá.

Szóval azért szeretek inkább sétálgatni a természetben, meg nézni a bokrokat meg a mókusokat, mert akkor kicsit elfelejtem, hogy ez az emberiségnek nevezett bagázs, aminek én is a tagja vagyok, milyen hitvány egyedeket tud kitermelni magából. Tisztelet a kivételnek!

Sétálgassatok ti is sokat, egy évben csak egyszer van tavasz!