Megint elmúlt egy év és megint eljött a Budapest 100, a 100 éves házak ünnepe. Minden évben elmegyek, mert ilyenkor végre lehet legálisan házakban járkálni és nem kell folyton bujdokolni meg egyéb megalázó szituációkba kerülni. Most valahogy nagyon nehezen ment ez nekem, szombaton is nekiindultunk, aztán kávézás lett belőle és vasárnap is, amikor meg margitszigeti bambulás történt, de aztán valahogy mégis összeszedtük magunkat, és megnéztünk pár házat. Azért voltam most kevésbé lelkes, mert most ugye az volt a helyzet, hogy a Nagykörút mentén lehetett megnézni nem pont 100 éves házakat, ti. 1916-ban a háború miatt nem nagyon épült semmi - és én meg már alig várom a szecessziót meg a modernt, és ehhez képest megint századforduló előtti bérházak voltak nyitva, aminek azért örültem persze, de már annyi ilyen házban voltam... Szépek meg minden, csak kicsit már jobban érdekel a következő etap.

Megnéztünk tehát pár házat, amelyek közül csak egyről szeretnék röviden írni és néhány képet mutatni. Itt el lehet olvasni a ház történetét, nem írja, de mondták, hogy csillagos ház volt, de én most nem is töri órát akarok tartani, csak a megfigyelésemet szeretném közölni, mely szerint teljesen kiszámíthatatlan, hogy hol milyen házba/élménybe botlik az ember. Azért ez a Rákóczi tér egy trágyadomb, elnézést, ha ezzel valakit megsértek, de hát ez a véleményem. Kicsit javít rajta a négyes metró jelenléte, dehát... na mindegy. És akkor bementünk ebbe a fent nevezett házba, és teljesen ledöbbentem, hogy itt ilyen van. Az egyik lakó kinyitotta a nagyközönség előtt a saját lakását, ami így festett:

A tulaj állítása szerint Róth Miksa által készített üvegek voltak az ablakban! 

Elég jó, nem?

Az egész lakás ilyen volt.

Gyönyörű dolgok voltak benne.

Nem akartam szétfotózni a pasi lakását, kb ennyi. Hihetetlen, hogy ilyen lakások vannak! Ezért megérte végül mégis elverni magunkat a 100 éves házak ünnepére.