Életem nagy tévedései főként nyelvtani tévedések: ez a valami adekvát, piedesztálra emelni, kitöltöm ezt a rubrikát, vagy gyerekkorom tévedései: éjt nap alá téve, "Hajó lovas katonának...", "Bonchidai híd alatt lehány a legény alatt"; meg ilyenek. És sok ház esetében is tévedtem, amikor azt hittem, hogy valami, és közben meg nem is - ez a poszt ilyen házakról fog szólni.

Astoria

Azt hittem, hogy az Astorián, a csodaszép East-west business centerrel szemben lévő fehér, 30-as évek környékén épült ház jó. Ciki valamit így élből lefikázni, de most mit tartogassam a véleményemet. Egyre több ilyen modernista házban járok, tudom, mire voltak képesek akkoriban és mit kell látni, meg azt is tudom, hogy nagyon sok olyan ház van, amik sírva könyörögnek, hogy csak fele ennyire hadd legyenek jók, de a saját mércéjével mérve ez a ház nekem csalódás volt, meg is mutatom, hogy miért.

A külseje egyébként nagyon tetszik, az a kerek torony, meg óra, meg minden, azzal semmi gond nincs, belül viszont ellentmondásos, hogy az előtér mennyire nagy, már szinte túl nagy, a lakások pedig le vannak unatkozva, mintha nem is lenne fontos az egész.

Két traktus van, két lépcsőház, jobbra meg balra, és két lift.

Az anyagokkal sincs semmi gond, kő meg minden, csak... kicsit ilyen birodalmi. Ez a sok oszlop:

Olyan, mint egy vasútállomás, tán a vonat is megérkezik, ha sokáig állunk itt. Szóval van itt ez a naaagy előtér ezzel a sok pillérrel, és ugyanakkor a lakások meg el vannak suvasztva:

Ez az általános szint. Semmi extra. A legfelső emeleten össze van kötve a két lépcsőház, és egy kórházi folyosón kell átgyalogolni:

Hát nem tudom, nem érzem menőnek. (Ilyen folyosók elképzelhetetlenek pl a Weiss Manfrédos házban.) Persze jobban nézhet ki az egész nappal, mert a lépcsőház az elég verőfényesnek tűnik:

A lépcsőfordulóban nem fű, hanem leander nevelkedik cserépben:

Én látom, hogy szépek itt az anyagok és formák:

De én mégsem éreztem itt jól magam. Túl nagy, túl aránytalan, egyszerre nagyzoló és kisstílű, egyszóval felemás. A bejárat régóta csábít, azt sugallta nekem, hogy itt maga a mennyország van:

...de nekem nem dobogott meg a szívem, és nem azért, mert nem került elég sokba a ház. Uncsi volt.

Népszínház utca

Én azt hittem, hogy a Népszínház utca maga a fertő - a halál előszobája. Hát, amúgy még mindig ezt gondolom, viszont nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy van itt olyan ház is, ami teljesen jó, biztonságos, szép, felújított, és nem húzzák magukat a földön leprás, féllábú, habzó szájú koldusok, nincs a sarokban banánhéj, csótány, halott macska és koton - mint ahogy ezt a Blaha Lujza tértől várná az ember.

Mindig izélek azon, hogy a nyolcadik kerületben  milyen szép házak vannak, ez is milyen szép díszes.

Szép fehér (nem sárga).

És egész rendes udvarra nézett a ház:

Jó, itt van pár garázs, de nem zavaró.

A szomszéd ház is rendes volt, nem féltem itt egy másodpercig se, pedig már alkonyodott és a temetőből jöttünk (és biztos követtek minket a zombik). Jó, a kukáknál szemét volt:

De ez csak a szelektív kuka. Hm, hát így, ez persze csak egy példa, ettől még nem fogok a nyolcadik kerület külső részében lakni.

Nagyszombat utcai dolog

Őszintén szólva e példa miatt írom ezt a bejegyzést, mert szörnyű tévedésben volt részem. Eleinte erről a "telepről" vagy miről akartam írni a szocreálos posztot, mert meg voltam róla győződve, hogy ez a Nagyszombat utcai példa szocreál. Amikor éjjel álmatlanul forgolódtam, már a mondatokat is megfogalmaztam magamban, előre dörzsöltem a kezem, hogy milyen szaftos mondataim lesznek, milyen szuper rendszert képez majd az egész írás, logikus lesz és tanulságos - és erre döbbentem olvastam egy könyvben, hogy ez bizony egyáltalán nem szocreál, mert 1928-ban épült. Nem tudom, hogy akkor milyen stílust képez vagy hová is kellene sorolni, mert 1928 nem arról híres, hogy ilyen jellegű házak épültek volna. Csak a mihez tartás végett, ez itt 1930-ból van:

És ehhez képest meg 1928-ból ez:

Azért hittem, hogy szocreál, mert ostoba és giccses. Van itt ez a 6 db ión oszlop, amire semmi szükség nincs, mert ez a sárga erkély az oszlopok nélkül sem esne le. Meg aztán:

A homlokzattal egy síkban vannak ezek az ablakok, de aztán eszükbe jutott, hogy "ú, haver, régebben volt valami csicsa is az ablakok körül!" és akkor ötletszerűen van az egyik fölött egy ilyen timpanon.

Tök egyforma ablakok, mindenféle tagolás és párkány nélkül, már-már modern, és akkor van középen egy ilyen csík. Elég oktondi. Ez egy telep, de nekem annyira nem tetszik, hogy hiába győzköd itt engem ez, hogy "jó ez, hidd el, jó ez, nézd meg még egy meg még egy példányban" - nem nagyon hiszem, hogy jó lenne. Az, hogy hogy néz ki, az egy dolog, attól még lehetne jó hangulata, de valahogy nekem ez se jött be.

Van ilyen íves része is, meg ezen az árkádon kell átjönni:

Hát itt azt hittem, elveszik a vesémet, ráadásul egyedül jöttem itt és már esteledett. Nagy, behemót, és van egy birodalmi lépcső is:

Belül meg nincs semmi érdekes, de legalább nem izélnek a továbbiakban ilyen csicsás dolgokkal.

Jó, ez az ablak cuki így belülről.

Ez volt az általános emelet:

És ki lehetett menni az udvar felé néző erkélyre a folyosóról:

Itt mondjuk ücsörögnék:

...de előtte persze elpakolnám a szemetet az erkélyről.

Ez volt legfelül, a kilátás egyébként pazar lehet a lakásokból. Ennél a háznál örülök, hogy nem hozta belül azt a színvonalat, amivel kívül fenyegetőzött, mert így van esély rá, hogy jó lehet itt lakni, ha már a környéken járkálni nem jó. Átsuhant az agyamon, hogy azért vagyok mérges erre a házra, mert azt hittem, hogy szoci, de szerintem akkor sem tetszene, ha nem vert volna át.

Hát ezeken lepődtem meg az utóbbi hetekben.

-teti