Engem ez az óbudai gázgyári lakótelep mindezidáig elkerült, pedig végigjártam vagy öt különböző más néven futó város kurzust az egyetemen, biztos mindig pont akkor hiányoztam óráról. Pedig tuti sok szó esett róla, mert valahogy tényleg a tantárgyak újrafogalmazását éltem meg sok esetben, legalább öt különböző dizájnú dián láttam a tömeg a térben - tér a tömegben - tér a térben - tömeg a tömegben ábrát, Bonyhádon pedig már a morfológiai térkép segítségével is boldogan eligazodom, annyiszor láttam. Nyilván ezt sem hagyták ki egyszer sem a tananyagból, mivel elég különleges.

Szóval ez a gázgyári komplexum úgy fest, hogy középen van a gázgyár, tőle délre a főnökök hatalmas villái, északra pedig a prolik lakásai találhatók. 

Biztos nagy szám volt annak idején, hogy volt ez a menő gázgyár, és az egész brigád - főnökökkel együtt - kitelepült ide pereputtyostul.

Az egész kicsit Wekerle-telepes hangulatú, ezekkel a romcsi házakkal, nagyon fess, ahogy minden ház más, de azonnal felismerhető, hogy egy alomból származnak, én nagyon szeretem a telepeket és a sok hasonló házat. Szerintem lenyűgöző, hogy van egy nem túl rossz ház, és ha ismételgeti és minimálisan variálgat rajta valamit az ember, máris egy nagyon menő dolog kerekedik ki. Ezért irreális módon rajongok a sorházakért, és úgy döntöttem, ennél a példánál élem ki most ezeket a hajlamaimat. Minimális elvárás persze van az alapegységgel szemben, például a lakótelepek sajnos nem kellemesek. Mondjuk ha van egy darab szar, és azt ismételgetem, akkor az eredmény egy nagy kupac szar lesz. A lakótelepek más szempontból jók, de erről egy külön posztot szeretnék majd írni a panelek védelmében, de nem a kinézetük kapcsán. Miért lesz jobb valami, ha több van belőle? Nem tudom. Ha van egy giccses porcelánnipp, ami egymagában áll a könyvespolcon, valószínűleg csak a hibáit látom: miért ilyen ocsmány ez az angyalka, mit érdekel engem a bögyörője. De ha több van belőle, nagyon sok, akkor nem tudom azt mondani, hogy rossz vagy ronda, valahogy elveszi az eszemet a mennyiség. Vagy a tetoválás. Ha valakinek van egy darab, akkor azt nézem, de gusztustalan ez a sas, de ha több van rajta, akkor tudomásul veszem: ez egy tetovált ember.

Tehát a fenti képen egy családi ház látható, bár szerintem több család lakja most, és dacára annak, hogy meglehetősen impozáns, nem tűntek gazdag embereknek a tulajdonosok. 

A házakhoz egy gyönyörű platánfa-sor vezetett, amit csak a vége felé raktak rendbe, mert ott kezdődött a Graphisoft park, és nem akarták, hogy hányás legyen körülötte. De maga a családi házas rész (ahol a főnökök laktak) eléggé elhagyatott. Az újonnan épült házak és a Graphi park is mind erre a telepre reagálnak, mert mind téglaburkolatos, ezért külön nem értem, miért hagyják lerohadni az egésznek az alapját.

Észak felé továbbmenve megtaláltuk a hajdani munkások lakhelyeit is, komolyan mondom, megható az egész, ahogy ez a cég foglalkozott az alkalmazottjaival. Nem tudom, jó-e ugyanazokkal az emberekkel szomszédságban lakni, akikkel együtt is dolgozom, de valószínűleg ezek a munkások örültek, hogy szolgálati lakást kaphattak a munkahelyükhöz. 

Nagyon tetszett nekünk az egész, annyira aranyos, ez egy elszigetelt világ, talán még ma is egy valódi közösség lakja (több ház ajtajára is ki volt ragasztva, hogy meghalt Ország Józsi bácsi, vagy ki, szegény, de ezek szerint több házon át ismerik egymást az emberek). Két oldalt álltak sorban ezek a házak, de ezek is különbözőek voltak egy kicsit, mert minden zsalugáteren más minta volt.

Középen pedig egy óriási nagy park volt, még nagyobb gazzal. Ezt nem értettük, hogy amúgy minek ide ekkora tér, teljesen el van hanyagolva, senki nem törődik vele és senki nem használja. 

Régen biztos jó volt, és platánfák is nőttek itt, amiket mára lecsonkítottak, biztos valami bajuk volt.

Az egész aztán egy körívben zárult, itt kicsit másmilyen házak voltak, biztos itt lakott a brigádvezető, ez is nagyon jó hangulatú rész volt.

Nagyon kellemes, szép, barátságos meg minden, és be is mentünk persze. Egy egységben kb. 4 lakás található, a házak mögött pedig mindenkinek saját kertecskéje volt. Ez egy tanulmány, egy iskolapélda!

Belül nyilván nem egy nagy durranás, de bizonyára nem akartak sok helyet elvenni a lakásoktól, szóval csak egy lépcsőház az egész. 

Mindenhol fa lépcső volt egyébként (kicsit nehéz rajta felsettenkedni), persze a szoci felújítás itt is meglátszik: ez az ótvar linóleum és ez az undorító, mosható falfesték rányomja a bélyegét az egészre, viszont ezek által kicsit 70-es évekbeli balatoni nyaraló hangulatú is mindez, annak minden hitványságával együtt. 

És miért kellett lefesteni türkizkékre a fa korlátot?! Eh, na mindegy.

Nehéz elrontani ezt a lakótelepet, bár nagyon igyekszik itt mindenki. Íme a telep bejárata: 

Ez szuper, nem? Mennyire becsben van tartva ez az egész. Pedig szép, jó, különleges; de semmi gond, hadd menjen csak tönkre. 

A flegma hozzáállás ellenére boldogan távoztunk a helyszínről és folytattuk utunkat a Római part felé.

-teti