M kért tőlem egy házat, amit egyik nap meg is néztünk pár másik társaságában, de azok csak kísérők voltak a tömény mellé, vagy inkább kiegészítő, kisebb ajándékok. A ház, amiért mentünk egy nagyon furcsa ház, én nem is ismertem. A Dohány utca és a Síp utca sarkán van, valaha egy jó nagy játékbolt volt benne, és a ház többi részét is belengte ez a játék-hangulat. A játékbolt nagyon menő lehetett, ez a honlap is erről tanúskodik, a bolt közepén egy nagy kerek tér volt, lefedve üvegkupolával... Sajnos mára mindez nem érvényesül, a játékbolt helyén ma egy pub van, (mint ahogy errefelé minden ház aljában van egy kocsma, valami hülye névvel illetve, mint pl. szóda, vagy fahéj, vagy csipesz vagy mittudomén, lehetőleg a. nevek. után. ponttal.) Gondoltuk, megnézzük, milyen az üvegkupolás rész, szemrebbenés nélkül bementünk egyenesen a belső kerek térbe, de ott a félhomályban éppen egy nő masszírozott egy fickót, itt azért megrebbent a szemünk és gondoltuk, ööö, inkább megyünk. A hajdani játékbolt részről tehát nincs is fényképem.

A bérházat Vágó József és Vágó László tervezte (tesók), akik arról híresek, hogy nem híresek. De miért nem? nem tudom, akkoriban ismert szecessziós építészek voltak és egy csomó mindent terveztek. Ahogy olvasom, az lehetett a baj, hogy mindig valaki más aratta le a babérokat, meg kicsit pechesek voltak.

A ház elképesztően méltatlan állapotban van, egy romhalmaz. A bejárat előtti öt méter még jó állapotú, itt megőrizték rendesen a díszeket:

Ilyenekkel volt tele az egész, kisfiú lovacskával meg egyebek, tényleg egy babaház volt!

Azok a narancssárga göbök baloldalt Zsolnay kerámiából vannak.

A mennyezeten is kazetták, bárányka meg napocska meg nemtom. Az ajtó az érdekes:

Tudniillik, nem jöttünk rá, hogy miért nincs középen a kapu. Én igazából kezdek elég kényszeres lenni és emiatt zavarnak ezek a dolgok, hogy ha valami nincs középen. Az ajtó feltűnt, de igazából a M világított rá, hogy kicsit furcsa ez a ház, vannak benne bicsaklások, én simán bekajáltam volna, hogy ez egy remek épület, de inkább arról van szó, hogy az ember szemét elviszi ez a mesevilág.

És akkor ennyi volt a jó állapotú rész, a többi az rettenetesen lepukkant.

Vakolat? Minek?

Utólag megerősítették a lépcsőt, nem tudom, hogy pont emiatt merjek vagy ne merjek felmenni rajta... Egyébként, én ennél régebbi bérházban laktam gyerekkoromban, nem volt felújítva, ott voltak még az ostrom nyomai, és se a főlépcsőnek, se a cselédlépcsőnek semmi baja nem volt, nem kellett így alátámasztani acélgerendákkal, de mindegy, a statika végképp nem az én asztalom, csak arra célzok, hogy az a ház rendesen meg volt építve, ez meg lehet, hogy nem.

Méltatlan, nem? :/

Mindezzel együtt romantikus egyébként.

Elég bizarr ez a kontraszt, hogy egy vidámságot sugározni akaró ház ilyen döbbenetesen lepukkant állapotban van, olyan, mint egy halott kisgyerek elhagyott szobája.

A korláton is mesefigurák vannak:

Lovacska, meg ilyenek.

Kék-sárga színű belülről az udvar, már ahol van vakolat meg festék.

Természetesen minden emeleten, minden lakás előtt másmilyen sárga van, mert csak az volt előírva, hogy sárga legyen, a pontos színkód nem. A lépcsőházon voltak még vakolatdíszek, gyerekfigurák, de az is szépen lepergett az idők során.

Ott látszik az eresz alatt valami halványan.

Az udvarban látható az említett üvegkupola, amit sajnos nem láttunk érvényesülni.

Nem tudom, mit gondoljak, sajnos most befészkelte az agyamba magát a halott gyerek gondolata, de amúgy érdemes ide benézni, ha lehetőség adódik rá, menjetek be, mert nem mindennapi ház, az biztos.

A többi ház

A többi is a környéken volt, azaz a Rákóczi úton pontosabban. Az elsőt, ahol a Libri könyvpalota van, már régóta nézem, mert olyan izgis téglaburkolatos, és folyton azt képzelem, hogy szerelmem, Lajta Béla tervezte, de nem ő volt. Még szerencse, mert belül igazából nem is olyan jó. Úgy kezdődik, hogy eredetileg két bejárat volt egymástól 5 méterre, nem tudom, fiúk és lányok? Jobbosok és balosok? Az egész házon végigvonul ez a két irány.

Belépni egyébként nem volt rossz, meg olyan impozánsba hajló volt az "előcsarnok", de engem egy kicsit nyomasztott, mert olyan drabálisnak tűnt.

Már az elején jönnek ezzel a kettős dologgal és a szimmetriával, mindenből kettő volt:

Két db oltár a Szent Radiátornak, de már nincs is benne az ereklye, fölötte vakablak, afölött két, ugyanolyan művirág. Középen a postaládák, természetesen, jobb helyen nem is lehetnének. Ebből a térből lehetett jobbra és balra is indulni az A és B lépcsőházba. A baloldalon volt portásfülke (amiben volt portáslány, csak akkor tűnt fel, amikor már épp eleget tébláboltunk ott látszólag oktalanul):

Az volt a gond ezzel a szimmetria dologgal, hogy a ház nem is volt szimmetrikus, és akkor most minek magyarázza, hogy szimmetrikus, ha egyszer nem az?... A fenti kép az egyik oldal, az alábbi meg a másik (A és B lépcsőház):

Kis lépcső is van, a lift is máshonnan indul, és a lépcsőházak is másmilyenek, és valószínűleg a lakások is, de azt nem tudtuk meg. A B lépcsőház volt a menőbb, nagyobb, fényesebb. Lássuk:

A lépcsőház egy belső udvarra nézett, ami azért elég hitvány volt, viszont szemközt a házat fémlemezzel burkolták. Hogy miért, azt nem tudni, nekem tetszett (lehet, hogy csak azért, mert emlékeztetett egy házra a Keleti Károly utcában, amit nagyon szeretek).

Nem tudom, valaki tudott olcsón fémlemezt.

A korlát király:

Az eredeti fa ajtók is:

A másik lépcsőház egy sötét fos volt, de az ablakból látszott az első lépcsőház (és hogy mennyire fel kéne újítani)

Hát ennyi, én egy kicsit csalódott voltam.

A másik is a Rákóczi úton volt nem messze, és kívülről látni lehetett, hogy mennyire király a belépő. Odaálltunk az ajtóhoz, én nyafogtam, hogy be szeretnénk menni. A nyafogásnak van egy istene, aki meghallgatta a hozzá intézett könyörgést, és elküldte az ő szolgáját egy gondnoknéni képében, aki megkérdezte, hogy wtf. Bennem már formálódott egy kerek mondat, ugyanis régóta ki szeretném próbálni azt a jelenetet a Moszkva tér c filmből, amikor bemennek hívatlanul egy házibuliba, hogy "- Kihez jöttetek? - Hát a Zolihoz. - Milyen Zolihoz? - Hát a Kocsis Zolihoz!" és bemennek. Valószínűleg így nem jutottunk volna be, de a M előjött az építész dumával, és a mami beengedett. Én azért nem szeretem mondogatni, hogy építész vagyok, mert akkor mindenki rögtön infarktust kap, hogy le akarják bontani a házat, vagy átépíteni, vagy felgyújtani, vagy vagy vagy...

Na. Szóval király volt, sokkal jobb, mint az előző, pedig kívülről a másik ígért többet.

Impozáns!

Mennyezetig mészkő, mindenhol tisztességes részletek, és jó állapotban sikerült megőrizni.

Ez a felülvilágító kupola a lépcsőt "világítja meg" a földszinten.

Normális az egész.

És a rendes anyaghasználat kitart végig, ez a lépcső is márvány (vagy mittudomén), pedig jócskán túljutottunk már a piano nobile-n!

Tiszta, rendes, szép; jó, hogy van gondnok néni, aki kukkol valahonnan és előjön, ha valaki gyanúsan izél a ház előtt. Azért rendes ez a ház, mert vigyáznak rá. Nem mindegy, hogy az ember milyen érzésekkel megy el reggel otthonról, és hova tér haza este.

Ez volt a Síp utca - Dohány utca - Rákóczi út rész, partnerem ezúttal egy hozzáértő ember volt, úgyhogy hátha kevesebbet blöfföltem ebben a posztban...

csá!