Úgy tűnik, mintha a 60-as 70-es években az országot gondolkozás nélkül árasztották volna el a lakótelepek, pedig  - annak ellenére, hogy gyorsan kellett cselekedni, mert a lakáshelyzet már botrányos volt - készültek technológiai és életmódbeli kísérletek ezzel a témával kapcsolatban. Az egyik ilyen kísérlet Budafokon található, amit nemrég meg is látogattunk.

A lakótelepről találtunk egy nagyon jó és precíz összefoglalót, amire a jelen posztom is épül

Akit jobban érdekel, elolvashatja, mert nagyon jól leírja a kísérletet, de itt is összefoglalom: az a lényeg, hogy a hatvanas években Budafokra telepítettek egy olyan lakótelepet, ami mind technológiai értelemben, mind életmódban kísérletinek számított. Itt próbálták ki, hogy később majd milyen prototípus alapján szórják tele az országot lakótelepekkel.

A technológiai oldal talán kevésbé érdekes a közvélemény számára, ráadásul a vége úgyis az lett, hogy többségében szovjet háztípusokat vásároltunk meg, bár vannak dán típusú panelházak is, pl a Füredi úton az ún. Larsen-Nielsen féle panelházak. (Egyébként nem érdemes lenézni a szovjetet és felmagasztalni a dánt így látatlanban, csak azért, mert az szovjet ill. dán, én történetesen mindkettőben laktam, és nem éreztem a nyugati világ simogató szelét a dán erkélyen, mert egyáltalán nem volt erkély a házon, valamint jobban áthallatszottak a szomszédok, mint bármelyik másik házban, ahol eddig laktam.) Visszatérve, a területen többféle technológiát próbáltak ki: volt itt többek között paneles technika, de a leglátványosabb a csúsztatott zsalus építési mód volt, aminek jellegzetessége a legömbölyített falsarkak, ami azért volt fontos, hogy ne akadjon bele a falba a zsalutábla, amikor egy emelettel följebb húzzák, valamint az apró ablaknyílások a homlokzaton is jellemzőek voltak. (Ugyanezzel a technológiával készült a már tárgyalt újpalotai víztoronyház is.) Íme a terület helyszínrajza:

Van itt minden, magas toronyház, elnyújtott lepény, apró nyaraló szerű sorházak... Az egész egy hatalmas nagy zöld telken úszik:

Itt vannak elszórva a különböző dolgok, a kedvencem a sorházas rész volt:

van itt továbbá paneles rész:

De a lényeg a 3 db M jelű magasház, ami a fent említett csúsztatott zsalus technológiával készült:

nekem nagyon tetszik, bevallom :)

A három pontházból egyet felújítottak, nekem nem tetszik, pont elvész a modern jellege az épületnek:

Minek kellett ide behúzni vastag bordó csíkokat?! A sárgát már meg sem említem. Olyan az egész, mint egy nagy sajt. Az egyikbe nagy nehezen bejutottunk, csapatunk két részre bomolva őrködött a két felújítatlan ház kapujában, míg végre nagy nehezen az egyikbe sikerült bemenni, és telefonálást követően ismét együtt folytattuk a felfedezést. Belülről nem nagy szám, sivár, de legalább a lift előtt közös erkélyt találtunk.

Íme a kilátás az erkélyről:

A tetőre nem sikerült kijutnunk, lent pedig nagy tárolók találhatók. 

A technológiai részen túl ami igazán érdekes volt számomra, az a kísérlet életmódbeli része. Itt egy kisfilm ezzel kapcsolatban, ezt megnézve érthetővé válik az egész. A dolog lényege az üzemeltetett lakás volt, ami azt jelentette, hogy a lakók élete erősen megszervezett, itt minden egy nagyobb egység, egy gépezet része. Idegenül hangzik, de új lehetőségeket rejt magában az új szemléletmód. Konkretizálva ez azt jelenti, hogy a lakóegységekből amit csak lehet, a lakórészen kívülre helyeztek, ezzel nőtt a lakótér, tisztábbá váltak a funkciók. A konyha minimális méretűre csökkent, mondván az emberek hétköznap az üzemben étkeznek, hétvégén vendéglőbe járnak. Kamrára nincs szükség, helyette ott a hűtőszekrény. A fürdőszoba is kisebb lett, nem fér be mosógép, mert mindenki a közös mosodában mosat. Nagy tárolószekrényekre sincs szükség, a lomokat a lenti lomtárban lehet elhelyezni. Takarító eszközöket sem kell tárolni, mert van a területen fenntartott takarító brigád, aki ellátja a takarítási feladatokat. Mindezek egybevágnak a nők szerepének átalakulásával: a nők is családfenntartóvá váltak, cserébe a lakóüzem igyekezett levenni a terheket a vállukról. Plusszpoén a lakás két szobája közti áthelyezhető fal, amit tologatni lehet, attól függően, hogy mekkora szobára van éppen szükség. Hát ez nagyon jópofa és bájos, de szerintem nettó hülyeség, már bocsánat, ki fogja állandóan elpakolni az összes cuccot, a kisszekrényt, az asztalt, a virágállványt stb, ha jönnek Jocó bácsiék Érdről, és nagyobb szobára lenne szükség? Arról nem is beszélve, hogy hangszigetelés szempontjából ez a fal olyan, mintha ott se lenne. Mindegy, szerintem ez az egyetlen elrugaszkodott ötlet, de amúgy az elképzelés korát meghaladó volt és egyben pont, hogy nagyon is a korra jellemző. 

Mondanom se kell talán, hogy a kísérlet kimenetele nem volt kedvező. Az épületek közti szolgáltató egység ma így néz ki:

A közteret behálózó, kígyózó épületegység ma lepukkant, elhagyatott szellemváros. 

Az volt a baj szerintem, hogy az építész nem hagyott választási lehetőséget, hogy hogyan szeretnének élni az emberek, és emiatt korra jellemző a kísérlet. Megmondják, mit csinálj. A párt megmondja, a párt mindent szabályoz, te ne gondolkozz semmin, élj előírás-szerűen. Igaz, hogy van mosoda, de mi van, ha valaki utálja a mosodát, és szeretne saját mosógépet fenntartani? Nem teheti meg, mert egész egyszerűen nem fér be se a konyhába, se a fürdőszobába a mosógép. Ugyanez igaz a konyhára, a család enne egy jó Erzsike néni-féle bajai halászlét? Sajnos nincs rá mód, mert az apró konyhában ezt nem lehet elkészíteni, tessék lent rendelni a vendéglőben halászlét. A kísérlet még plusszban a passzív-agresszív ellenállás miatt is bebukott, azt írja a fent említett blog, hogy volt olyan lakó, aki tyúkot tartott a fürdőkádban, és a szemetet kidobálták az ablakon a szolgáltató épület tetejére. Én nem hiszem, hogy valaki naiv jószándékból ekkora suttyó paraszt, hogy így viselkedik.

Mégis korszerű elképzelésnek tartom a lakóüzemet. Az akkori társadalom még nem érett meg rá, de ma talán lenne rá kereslet. Ha csak a saját példámból indulok ki: heti 2x mosok kb, ez 2x2 óra, a többi órában a mosógép kihasználatlan, igazából lehetne egy közös mosógépem a szomszéddal. Csak azért főzök, mert szeretek főzni, de nem létszükséglet, ha elrontom a kaját, fogom, kidobom és lemegyek a mekibe egy bigmac menüért :) Hát ilyen ez a mai világ! Mára már tényleg átalakultak a szerepek, de a hatvanas években ez a kísérlet még korai volt. Az üzemeltetett lakás ötlete nagyon kényelmes, de sajnos ebben a formában túlságosan kötött, nem enged meg más életvitelt, csak az előírtat. Kicsit szabadabban, a kényelem és az életszeretet szempontjából előadva az üzemeltetett lakás szerintem sikeres lenne, én örömmel élnék ilyen körülmények között.