Az első posztban olyan fotókat mutatunk be, amikor még csak összevissza fotózgattunk, és csak tippelni tudjuk, hogy hol készültek a képek.

Belgrád rakpart

Erre pont emlékszem, ez a 100 éves házak ünnepén készült a Belgrád rakparton (szóval ide kivételesen "legálisan" jutottunk be), és nagyon megtetszettek a kovácsolt vas munkák: a korlátok, és minden emeleten a lift előtti vas építmény. Olyan, mint valami gyár, kicsit ipari, mindjárt elő is jön mögüle Christian Bale csontsoványan. Imádom a kovácsolt vasat! Hasonló gangos házban laktam gyerekkoromban, és most hirtelen beugrott, hogy szagolgattam, mert orr-magasságban volt a korlát... (nem kizárt, hogy meg is nyaltam, de végül is most ez mindegy).

A százéves házak ünnepe idején a padlásra is felmehettünk, mint padlás semmi extrát nem nyújtott, annyi volt csupán különös (nekem), hogy voltak itt ruhamosás/szárítás céljából létesített boxok, de ha nekem ide mindig fel kellett volna másznom, hogy tiszta ruhához jussak, hamar lemondtam volna a tisztaság vágyáról. Lehet, hogy régen ezért voltak büdösebbek az emberek, mert nem volt ennyire kiépített a ruhamosás infrastruktúrája. Mondjuk ki tudja, hogy büdösek voltak-e, sajnos ezt ma már nem tudjuk ellenőrizni, mert az ápolatlanság szagát elnyomja a hullaszag. A kilátás is fain, köszönjük az illetékeseknek, hogy aktív volt és elérhetővé tette a házat a nyilvánosság számára. És nemcsak úgy slendriánul nyitva felejtették a padlásajtót, hanem egy bácsi mindenkinek elmondta a fenti ruhaszárítós alkalmazást, ezen kívül valami kiállítás is volt elég kellemes rajzokból. 

Hajós utca

Ebben a Hajós utcai házban találtuk ezeket a szép pilléreket, szép volt a padló mintája és a színes ablaküvegek is. Elég brutálisak ezek a pillérek, lehet, hogy ha abban a korban élnék, amikor épült ez a ház, akkor nem tetszene, de az idő annyi mindent megszépít, nekem pedig jól esnek ezek a rendes anyagok, hogy kő, márvány, meg vas...Most szeretném tisztázni, hogy ez a blog nem a régi építészet dicsőítése az újjal szemben. Itt nem fogunk azon sajnálkozni, hogy ma miért nincsenek díszítések a házakon. Ma azért nincsenek, mert régen meg voltak. Erről oldalakat lehetne írni, de most nem. Majd egyszer, ha bejutunk egy olyan házba, ahol egy gramm díszítés sincs, és mégis marha jó. Budapest nem múzeum, itt nagyon sokféle ember él együtt, sokféle dolog van, sok ház, mind más, és mindet a saját helyi értékén kell kezelni, máskülönben lehetetlenségeket várnánk el a várostól, amik soha nem fognak megvalósulni, emiatt idegesek és frusztráltak leszünk. Pedig nem kéne.  

-teti