A minap belefutottunk egy nagyon szép házba, ami 1937-ben épült, erről eszembe jutott, hogy van még egy tartalék harmincas évekbeli példám, amiről még nem írtam, szóval úgy döntöttem, most a harmincas évekről fogok írni egy rövid bejegyzést.

Mi volt ekkortájt Magyarországon? Nem tudom, mert tizenkettedikben sajnos nem vettem törikönyvet, pedig mostanában csak ez az időszak érdekel. Úgy tűnik, mintha jól mentek volna akkoriban a dolgok, a háború után és a világválság előtt jól is ment, mert sikerült kitolni a búzát a nemzetközi piacra, csak ugye jött a válság 1929-ben, ami ugyan később gyűrűzött be ide, de nem sokkal, meg aztán alaposan pórul is jártunk. Mégis épültek ekkor menő házak, talán az első világhábi után, kikerülve a Monarchia fojtogatásából az építészet is öntudatára ébredt és életében először és utoljára összemérhető volt a nyugat építészetével.

Legalább harmadjára (és nem utoljára) írok az 1920-40-es évekről, csak mindig más köntösbe bújtatom, de még sosem írtam le, hogy miről lehet ezeket a házakat azonnal felismerni (és megszeretni).

1. nagy, világos előterei vannak,

2. íves vonalakkal/felületekkel operál, de csak módjával,

3. látszólag nincs rajta díszítés, de azért finoman mindig megajándékozza az embert valami szép részlettel,

4. tisztességes anyagokat használ, úgy mint márvány, kő, fa, fém, üveg, vakolt felületek, nincs semmi gagyi,

5. nem jellemző, hogy színes lenne,

6. egyszerű, nagyvonalú, előkelő, elegáns, dizájnos és fogorvosok laknak benne.

Mindig úgy érzem, hogy nem vagyok elég jól-öltözött ezekhez a házakhoz. Látom, hogy a cérna kilóg a mandzsettámból, a cipőmet megint nem tisztítottam ki és a kabátgombjaim is hamisan fénylenek, amikor belépek olyan házakba, mint a következők:

Elsőként van itt ez a ház, Budáról, a Baka utcából (Millenáris park mögött), szerintem nem különösebben gazdagok laktak itt, nem hiszem, hogy ez akkoriban a húdegazdagok lakhelye lett volna, de mégis tök igényes és szép. Akkoriban minden szépen volt megfogalmazva, abból lehet sejteni, hogy nem annyira úri, hogy nem olyan nagy és nincsenek benne extrák, pl. az előtér sem egy nagy különlegesség:

A kukák társaságában. De ezt leszámítva látszik, hogy rendes, nem? Márvány van a falon és a padlón is:

Na? Vörös márvány, és van benne valami kis állatka. A falon meg ilyen:

Megy a vonal és kikerüli a lámpácskát. Ezért mondom, hogy nem különösebben úri, de ebben az időszakban csak igényes dolgokat adtak ki a kezükből. Mi van még?

A kis padocska elmaradhatatlan kelléke a 30-as évekbeli házaknak. Szerintem soha senki nem ül le rá, de ez nem ok arra, hogy ne legyen. Ja igen, azóta utaztam itt lifttel, arról sajnos nincs képem, de az is nagyon cuki, mert nem utólag biggyesztették oda, hanem eleve be volt tervezve, ennek megfelelően az is tökéletesen igényes, fa, tükörrel, meg minden. A lépcső:

Hát nem aranyos a hármas ablakkal? A falat nemrég újították fel és persze szarul, mert itt is sárgára kenték ki a lépcsőház falát, mi másra.

Teljesen egyszerű korlát.

Egyre több helyen veszem észre, hogy a lépcsőházból ki lehet menni egy kis erkélyre és ez szerintem megható. Azt akartam írni, hogy értelme az nem sok van, de eszembe jutott, hogy én már használtam ilyen közös erkélyt arra, hogy bizonyos társas kapcsolatokat létrehozzak vagy megerősítsek.

Ez is szép - lenne, ha nem ott menne a gázcső, nem lenne sárga a fal és nem díszelegne ott a riasztó.

Ilyen van mindenkinek az ajtaján. 

Ja, és minden nyílásnak van kőkerete.

Hát ilyen ez.

Aztán Pesten a Belgrád rakparton csak befotózni tudtunk, mert nem jött senki, de ott már látszik, hogy ez régebben is menő helynek számított, mert jóval impozánsabbak itt a házak, mint az előző példánál. Íme az egyik:

Na mit kell itt látni: az egyszerű, tök sima izéket, a kis "kandallót" padocskákkal és a márványt a falon, és még:

...a rejtett világítást,

...a kör alakú lámpát,

...elöl a méretre vágott szennyfogó szőnyeget (nemcsak úgy oda van biggyesztve valami rongy, ahogy szokott) és hátul a portásfülkét, amiben éppen ott dekkolt a portás.

Az utolsó példa a Régi posta utcában van, ami összeköti a Váci utcát és az Apáczai Cs. J. utcát. A Régi posta utca arról híres, hogy tök jó neve van és hogy van benne egy Meki. Jó tudni. A ház ilyen volt:

Jó magas tér, csillog-villog minden. Ezek a postaládák egy gagyi házban egyáltalán nem zavarnának, sőt, még jól is érezném magam, de itt ez nem illik bele a rendszerbe, ezért itt ez idegesít. Annyira furcsa, hogy az emberek ezt nem érzik, hát egy igazgyöngy nyakláncot sem fogok felvenni egy C&A-s felsőhöz.

Lépcsők. Fekete, fehér, kő.

Régebben az időt is le lehetett olvasni, nade ami teljesen ámulatba ejtett, az ez:

"Kandalló." Totál kandalló dizájnja volt, kovácsoltvas előlappal, rá volt írva, hogy 1937, meg még valami rizsa, nem emlékszem, de amúgy egy feketére festett radiátort takart mindez. Én simán bevettem, hogy itt régen kandalló volt, de M éleslátóan megjegyezte, hogy nincs kémény, amúgy. Hm, hát jó. Fölmentünk, az általános szint így festett:

Egyébként ez a sötétbarna fa ajtó íves kivágással elég általános volt akkoriban, minden harmincas évekbeli háznál ilyen van, most, hogy így visszagondolok. A legfelső emeleten ez van:

Jó a lámpa, meg ez a hullámos izé, imádom, ha a tömör lépcsőház-fal helyenként ki van lyukasztva és korláttal van kitöltve. Korlát közelebbről:

És a fekete-fehér kockás kőpadló, ez mindent megér. A lépcsőfordulóban:

Itt is ki lehet menni szintenként valahová, kis erkélyre, és meg lehet csodálni a belső udvart. Jó ez így.

Néha azon gondolkozom, hogy már minden meg van építve, ami jó lehet. Már minden itt van, amit csak ki lehet találni, hogy szép lesz. És miután ma már képtelenség ilyen anyagokkal építkezni, lehet, hogy fölösleges arra törekedni, hogy valami normálisat tegyen le az ember az asztalra. Mindegy, akkor legyen az a szempont, hogy hatszáz kamrás műanyag ablakkal legyen minden teletömve meg ilyenek, mit bánom én. Van egy maréknyi ember, aki fontosnak tartja, hogy ne hányjon be maga alá minden reggel, de ők is csak családi házakat építenek maguknak. Az új társasházakban mindig a sírás kerülget. Hát, mindegy, ez a beszökdösés jutott, amit azért csinálok, hogy lássak szép dolgokat is, és ne kelljen szemlesütve menetelni a túróba.

-teti