Azért érdekel ennyire Buda, mert sok 1920-70 közt épült házat találni arra, amely kor pedig az én vesszőparipám. Amikor megváltozott a társadalmi rend, nem volt szükség cselédszobára, nem kellett beállni az udvarra lovaskocsival, mert már nem konflison, hanem villamoson utaztak az emberek - egyszóval olyasmi életet éltek, mint most mi, de nem kellett a házaknak mindenféle hőtechnikai, tűzrendészeti és akadálymentes előírásnak megfelelni - nos ebben a pár évtizedben lehetett utoljára rendes anyagokból rendes házakat építeni. Az ablak fa volt, és nem hatmillió kamrás műanyag ablak 3 rétegű üveggel, minden sokkal közelebb állt hozzánk, mert tudtunk azonosulni az új, modern alaprajzú házakkal, de az anyagok még természetesek voltak, és sokkal több mindent ki lehetett hozni formailag a házakból, mert még nem volt Hörmann katalógus, amiből csak kiválasztom az ajtókat, mert nincs időm, hogy megtervezzem az egyedi nyílászárót, és szar is lesz, mert nem fog megfelelni a követelményeknek. De abban az időben jól elpazaroltuk az összes energiahordozónkat, mert nem volt szempont, hogy erre odafigyeljünk, most viszont már muszáj. Ez van.
Már tegnap kinéztem a buszról, hogy mely házak érdekelnek, nyilván egyikbe se jutottunk be ma. Budán jellemzőbbek a kis lakásszámú társasházak kisebb/nagyobb kertekben, ahova azért nehéz bemenni, mert a kertkapun és a házkapun is át kell jutni, és itt tényleg ismerik egymást a lakók, mert lakik itt 10 öreg néni, mind ismeri a másik unokáját, aki nem én vagyok általában. Az utcák, a lépcsők, a kis izécskék, a mindenféle érdekes, köves-mohás szir-szarok adják vissza inkább a hangulatát a helynek, és nem a házak belsejei.
Buda
Szóval gondoltam, jó lesz, ha az Attila úton járkálunk egy kicsit, csupa érdekes dolog van arrafele, pl: fegyverbolt, magánnyomozó iroda és buddhista imazászlós ház egymástól nem sokra. És még sok más izgi dolog.
Itt van mindjárt ez a kert:
Azt hinné az ember, hogy ez valami eldugott kis utcáról nyílik, vagy vidéken van vagy egyéb - de nem, ez a falusi "tornác" a forgalmas Attila útra néz. A sezlonon egy fekete, vele szemben egy szürke macska aludt. Persze jó ronda ez az összetákolt valami, de kit érdekel, biztos jó ott ücsörögni a macskák társaságában. Vagyis igazából nem ronda, hanem semmilyen. Ha törekedtek volna arra, hogy valamilyen legyen, biztos, hogy kétségbeejtő lenne, szóval szerintem inkább senki ne gondoljon semmit, hogy majd milyen jó lesz, amit kitalál, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy nem.
Volt ilyen lépcső a vár felé:
Itt sajnáltuk, hogy nincs nyitva, csak az üvegen befotóztunk:
Aztán a Krisztina téren lekanyarodtunk a Gellért hegy utcába, és ott meg volt ez a szuper, ahol szintén csak a nyálunkat csorgattuk:
Hála Istennek, itt vannak az előtérben a szelektív kukák, már megijedtem, hogy a lakók nem tudják hova kidobni a szemetet. Na de jó ez a csíkozás meg márvány, nem?
És ami külön jó, és igazából a felújítást dicséri, az a piros korlátos rendszer. Itt ugyanis megy egy cső, tán gázvezeték, ami kicsit ciki, de megpróbálták ezt is belevonni a ház dizájnjába, és sötét pirosra festették a többi korláttal együtt.
Vagyis ilyen piros-fehér. És jó lett. Azt is megtudhatjuk, hogy mikor épült a ház, mert ki van rakva az ajtóra vas betűkkel: 1934.
Ugyanebben az utcában ez is tetszett:
Egy rövid pillanatig bosszankodtam magamon, hogy nem fotóztam be, aztán eszembe jutott, hogy sietni kellett, mert egy bácsi mászkált itt ingben és alsógatyában, mármint az utca kellős közepén.
Átmentünk a Tabánon, aztán a Gellért hegy északi lábánál megtaláltuk ezt a parkot, amit soha nem találok:
Imádom ezt a parkot!
Kicsit elfeledett növények vannak benne, de...
De nekem nagyon tetszik ez az egész, 70-es évekbeli dizájn, és szuper ez a fáradt rózsaszínre festett gondolat! Emitt van a bejárat a Gellért hegyi víztározóba, ahova a belépés díjtalan. Én már voltam benne és fain!
Szóval itt kell bemenni jobbra. És itt látszik, hogy mennyire kedvesek voltak, hogy így kizsaluzták mintásra ezt a támfalat, szerintem ez az egész konstrukció tökéletes, nem tudom hova dicsérni. Én mindig oda vagyok ezért és általában a kísérőim meg lefikázzák a park architektúráját, szóval a béke érdekében gyorsan abbamarad a beszélgetés.
Pest
Utána megszomjaztunk, és úgy ítéltük meg, hogy a legközelebbi bolt Pesten van a Ferenczieken, és szerintem nem tévedtünk. Jó is, hogy átmentünk, mert egymás után találtunk nyitott házakat, épp időben, mert már kezdtem ideges lenni.
Az első a Kálvin térnél van a Baross utcában. A lépcsőház a szokásos, de én nem tudom megunni:
A háború jótékony hatása, hogy ennek a háznak lebombázták a felét, az utcafronton maradt ~3 emeletes, a hátsó traktus csak egy emeletes, emiatt lazább az egész, világosabb, és vannak benne növények meg minden:
Van itt ez a nagy fa, meg több kisebb bokor és ez így jó. Ez egy kis védett zug, ott látszanak a szomszéd házak tűzfalai.
Mindig izgi dolog rálátni a tetőkre!
Itt mindenki szereti a növényeket, van itt egy rakás leander:
Falfülke:
Kilopták a szobrot belőle.
A kövi ház is valahol itt volt, talán a Múzeum utcában vagy a Reviczky utcában. Nem volt érdekes különösebben, zöld volt és nagy:
Akinek nincs utcafrontra néző ablaka, az jól megszívta, mert ebbe a kis fika udvarba aligha süt be tisztességesen a nap.
Zöld üveg:
Lift:
Nagyon szeretem, amikor a lift (vagy a szemétledobó) üvegezett csatornában halad, nehogy féljen a sötétben :) Mert amúgy a liftből nem lehetett kilátni, tehát az üveg nem nekem kedvez. Az egyik emeleten eléggé befostunk, mikor szembe találtuk magunkat ezzel:
Szép nagyon...
Mindig rájövök, hogy nem értem a kortárs szobrászatot.
A következő emellett volt kettővel:
nem volt itt se nagy meglepetés, korrekt kis ház volt, szépen rendben tartva. Esetleg pont ez lehet meglepő, hogy itt a palotanegyedben (8. ker belső része) lévő házak pont azt mutatják kívül, mint ami belül van, mert nagyon sok álarcos-parókás házzal találkoztam már, ahol a környék fancy és mindenki vidám és rendes az utcákon, de a házak belül totál el vannak hanyagolva, vagy nagyon meglepő fordulatot hoznak. A Batthyány térnél volt ilyen élményünk nemrég, már nagyon este volt, így sajnos nem tudtam dokumentálni.
Bordó nyílászárók, újonnan festett izé, kis növényke, már túl jó is az egész.
Csak most vettem észre, milyen vicces a belső kertecske:
Jobbról-balról virágágyás, mindenféle növénnyel beültetve, és amit ünnepelnek, az udvar dísze középen: aaaaa szőnyegporoló!!! :D Biztos ünnepnap van, amikor valaki kihozza ide porolni a szőnyegét.
A negyedik a Lőrincz pap térnél volt a Mária utcában, a ház a Jézus Szíve templom szomszédságában állt, és ezt nem is titkolta.
Mert ahogy azt M helyesen megjegyezte, ez a rács olyan, mint egy gyóntatófülke rács. A lépcsőn felmenve...
...volt kis zöld fátyol az egyik lépcsőházi ablakból:
Kedves!
Ez a ház valahogy nem annyira díszlet-szerű és az udvara is fos:
Irtó béna, de nekem mégis sokkal jobban tetszett, mint az előző, bordó ablakos ház. Lehet, hogy a templom közelsége tette, mert éppen mise volt mellettünk, és amikor kifelé mentünk, egyházi énekeket énekeltek és a fény beszűrődött ezen a rácsos ajtón:
... és ebben volt valami vallásos.
-teti
