December utolsó napjainak egyikén tett sétálásunkat örökíti meg ez a poszt, röviden. Már eléggé késő volt, és amúgy is alkalmatlan volt az egész mindkettőnknek, mert a Viki nem ért rá, én meg fáradt voltam - de ezekkel nem törődtünk és tök jó este volt. 

Furcsa ez a környék, a parlament és a körút közt, mert minden tele van hivatalokkal és egyéb intézményekkel, mint pl. Kúria (Legfelsőbb Bíróság - a szerk.) és hasonlók, ahova ugye nem lehet beszökni, sőt, az már baj, ha a Legfelsőbb Bíróságon kell dekkolnom :D Teljesen kihalt, mintha egy díszlet lenne az egész, és nappal is hasonlóképpen üres.

A Jókai utcát már méltattam egyszer az impozánsos posztban, úgyhogy most nem izélek ezen külön. Furcsa érzéseket keltett bennünk az első ház, először is a nő, aki után bementünk, valahogy mérgesnek tűnt és bunkónak, én ezen eléggé megütköztem, mert mi mindig kedvesen és mosolyogva szökdösünk be, és általában mindenki kedves velünk és mosolygós, vagy max semmilyen. De lehet, hogy az volt a problémája, hogy nem illettünk a közegbe, mert úgy tűnt, mintha ez egy óvoda lenne... Mondhatnám, hogy az unokahúgomért jöttem, de december 30-án este nyolc körül nem annyira van óvoda. Na mindegy, ilyen volt:

Jaj, de szép. Más ilyen gyerek-cucc is volt itt, autó, meg ilyenek a falra festve, de annyira rossz képeket készítettünk, hogy szégyellem megmutatni, kérlek higgyétek el, hogy így volt. A karácsonyi dekoráció így festett:

Karácsonyfa is volt (egy csomó ház udvarán láttam egyébként karácsonyfát), és végig ilyesmik csüngtek a folyosón:

Egyébként szép volt a ház:

Csak valahogy az udvaron ez a sok dolog, mintha egy óvoda-depó lett volna, és szerintem nem áraszt karácsonyi hangulatot az, hogy minden sarokból támad egy mikulás vagy egy rénszarvas.

Nagy Ignác utca

Ez is egy jó kis utca, bár kezdek gyanakodni, hogy az összes budapesti utcát szeretem. Az út elején egy csomó közintézmény van, a vége felé pedig tisztességes lakóházak. Épp ácsorogtunk és  sóhajtoztunk egy szép ház előtt, azon méláztunk, hogy bárcsak jönne valaki, amikor a Viki lenyomta a kilincset és a kapu kinyílt, hát így van ez. Túl azon, hogy lenyűgöző volt belépni, mert minden plafonig volt burkolva vörös mészkővel, sajnos kicsit rozoga is volt a ház. Ja és nem volt normális villany, nulla fény volt (én egy kicsit féltem is), szóval mi lenne, ha leírnám, mit láttunk? Egy nagy, magas, üvegezett és cirádás kapun léptünk be, majd egy széles kőlépcső pár lépcsőfoka vezetett fel a földszintre. Nagyon díszes volt minden, a tükörsima, vörös fal még sötétben is csillogott, és olyan volt, mintha egy színházban járnánk, talán a vörös szín előkelősége miatt. A padló fekete-fehér, négyzetes mintája nem keltett zsúfolt hatást, mert szokatlanul nagy volt az előtér (amiben szerencsére a szelektív kukák is elfértek -.-). Íme a ház pár részlete:

Itt ez a vörös kő. (Egy időben következetesen márványnak hittem ezt, aztán valaki szólt, hogy ez vörös mészkő - hát jó), a plafonról pedig potyog a vakolat :(

Megállapítottuk, hogy ha ilyen házban laknánk, háklisak lennénk az állapotára. Itt látható ajdjxioasd anyagú lépcső, amin ezek a pöckök a szőnyeg odaerősítésére hivatottak - lehet, hogy ez nem is lakóház volt?...

Találtunk pár leandert:

Itt pedig tériszonyom volt, pedig ez csak egy lépcső...

Falk Miksa utca

A Falk Miksa utca az antikvitásos utcája a városnak, egymást érik ezek az üzletek, hosszú órákat el lehet tölteni a kirakatok nézegetésével, az biztos. De már rögtön a Jászain leragad az ember az antikváriumoknál, ahol mindig dobozból árulják a kétkötetes könyvek kizárólag az első (vagy ami rosszabb: második) részét 200 forintért. Az utca széles, fásított, alacsony forgalmú és szép házai vannak, nekünk valószínűleg a legrondábba sikerült bemenni. Tényleg annyira gagyi volt, hogy csak a furcsa dolgokat mutatom be.

Egyrészt itt van két cső a folyosó felében, nem tudom, miben reménykedjek inkább, hogy statikai szerepe van, vagy csak valaki furcsán kötötte be a cirkót a kéménybe? Tulajdonképpen mindegy nekem, mert nem itt lakom.

A liftből kiszállva egy vasajtóba ütköztünk, ami annyira szívmelengető volt, hogy nyugodtan nyílhatott volna valami kínzókamrába is. Vagy a bányába.

De a legjobb mégiscsak a cselédlépcső volt, ahol úgy tűnt, életvitelszerűen lakik valaki:

Ki az, aki nem viszi le a pizzás dobozt, ha már kivitte a lakásból?! "Feri, egy hónapja áll itt ez a doboz, állandóan pizzát zabálsz, ezért is vagy olyan dagadt, vidd már le a fenébe!" És akkor Feri büntetésből ott hagyja a cselédlépcsőn? Lehet, de ez szerintem inkább valakinek az élőhelye.

Megint az van, ami nem először fordul elő, hogy egy nagyon jó utcában volt egy elég gyenge ház. Persze örülnék, ha lenne itt egy lakásom... (Eladnám, és vennék a szomszéd házban egy kisebbet.) Ez jutott mára, üdv!

-teti