Ismét hódolhattam a telep-mániámnak, amikor múlt hétvégén a Wekerlén töltöttünk el egy jó kis délutánt, és fokozta az örömömet az, hogy a barátaim is részt vettek a házazásban. :)

A Wekerle jól össze van szedve a wikin, de azért röviden én is összefoglalom, hogy mi ez az egész. A huszadik század elején, amikor egyesek Budapestre özönlöttek az iparba, akkor hirtelen szükség lett sok lakásra, ezért Wekerle Sándor, az akkori miniszterelnök felvásárolt Kispesten valami birtokokat, és építtetett egy csomó állami lakást a suttyóknak. Eleinte tényleg a munkásosztály tagjai laktak itt, amin én őszintén meglepődtem, mert azt hittem, ez tisztviselőtelep, de nem. Nekem ez a rész mindig zavaros volt, hogy az Üllői út és a Nagykőrösi út közt van egy ilyen meglepő telep, széles sugárutak vezetnek egy középpontba, amiken elférne 2x2 sáv bőven, de igazából az utak sehonnan nem vezetnek sehova úgy igazán, és a busz sem a sugárutakon megy, hanem valahol tök máshol csalinkázik, autók pedig elvétve jönnek itt.

Egyszóval mintha valami totál máshová tervezték volna ezt, tán a Holdra, de lehet, hogy én értek félre valamit. Na mindegy, nem akarok itt kiborulni ezen, igazából lehet itt élni. Esetleg az ide tévedő többi ártatlan ember tud beleőrülni abba, hogy egy pillanat alatt el lehet veszni, mert az utak hegyesszögben találkoznak, van, hogy egy pontba 6 út fut be, a házak nagyon hasonlóak és az utcanevek úgyszintén: Álmos, Taksony, Vajk, Anyád. Hiába van kirakva a telep térképe még az elején kövekből, úgy igazán ez sem segít a tájékozódásban.

(Valójában nem is ezt hivatott segíteni, ez csak egy kis poén ez a tér.) Más zavar is van itt, azt írja a wikipédia, hogy régen központilag erőltették a mindenféle haszonnövények termesztését, ami nagy nyereséget hozott a konyhára. De most akkor munkások vagy mezőgazdászok? Azért növények termesztéséből megélni elég nagy munka, amellett nem fér meg, hogy ezek napi 10-12 órát izzadtak a gyárban. A telkek hangulata viszont tényleg erőlteti a kertészkedést, ami ma is meglátszik:

Ami a telep külalakját illeti, biztos, hogy annak idején ez konfliktusforrás volt. (Jó, nem biztos...) Amíg az 1908-1914 körül épült Wekerle romcsi-népi-cukimuki, addig az ezzel egyidőben, 1913-ban Lajta Béla által tervezett Vas utcai ház elég progresszív, pedig állítólag Lajta is kicsit népies, azaz más nyelven is ki lehetett fejezni ugyanazt a szándékot, és annyira más ez a két mód, hogy nem hiszem, hogy egy ember személyiségén belül ezek megfértek volna egymással akkoriban - mára ez tompult, én személy szerint mindkettőt szeretem.

Az értetlenkedés ellenére nagyon kellemes a környék, jó itt lenni, sétálgatni, ilyenek. A telep közepén, a Kós Károly téren nagyobb társasházak vannak, kijjebb ikerházak, családi házak, szellősen. Azért jó az egész, mert rend van. Jó a rend és a rendszer, az élhető telepek, mert megnyugtató, hogy már ki van találva valami működő dolog, amit csak be kell lakni. Érdemes lenne megbízni az építészekben, hogy jó dolgokat terveznek és nem szükséges összebarmolni az alkotásaikat házilag - és érdemes lenne rendes dolgokat tervezni, amiket nem kell összebarmolni, hogy használhatóak legyenek.

Íme a családi házas rész ezzel a fasorral:

A házak pedig kis aranyosak, és egyébként hasonlítanak az óbudai gázgyári lakótelep házaira, amiről már írtam korábban.

Gyorsan hunyjunk szemet az "arany" üvegosztás fölött az ablaküvegen.

Amúgy én imádom az ikerházakat is mint mindent, amit ismételgetni lehet, de jaj istenem, ha ez az ára, akkor inkább ne legyen:

Egyébként lehet, hogy el kell fogadni, hogy ez a telep mára már ilyen, nem pedig itt dacolni az elemekkel, hogy a hülye idióta barom gondol egyet és összevissza kifesti a házát. Legyen VIDÁM  a telep! Amúgy ezt sosem értettem, hogy miért gondolják azt, hogy ami vidám az feltétlenül rohadtul színes is, de nem baj. Még az előző két példa hagyján, mert legalább valamennyire összeillenek az alkalmazott színek, de amúgy volt itt egy még jobb, egy kocsma a sarkon:

Persze, legyen neonzöld, tök jó ötlet lesz! Gyorsan elpanaszolom a többi bajomat is az emberek viselkedésével kapcsolatban. Itt van például ez az ablak:

Tudom, hogy besüt a nap, de... Fa ablakra utólagos műanyag redőny és fölé hullámizé, mert befolyik a redőny mögé az eső. És a zsalugáter-összebarmolás is tanulságos, csak szólok, hogy itt minden háznak egyedi zsalugátere van, ehhez képest ilyeneket látni:

Így nézett ki régen a Wekerle-telep:

Olyan, mintha az itt lakók utálnák a wekerlét, kényszerűségből laknának itt, mert ezt örökölték a nagymamától, és nem tudják eladni, mert közös tulajdon a Lacikáékkal. Rendben van, de akkor ne büszkélkedjenek, hogy "wekerlei társaskör" meg saját honlap a wekerlének és egyéb, hanem húzzák meg magukat szégyenükben.

Kiérve az ikerházas övezetből, elértünk a kisebb társasházakhoz:

Ari!

Alul árkádsor, felül torony, olyan, mint a Bory vár... (Az alkotó, Bory Jenő egy, a Bory várnál nagyobb merényletet is elkövetett az emberiség ellen ezzel a visszataszító szoborral.) Aztán van itt ilyen hodály-szerű lakóház:

És vannak vicces részletek, mint ez a vízköpő:

A többiek kifogásolták, hogy így pont a járókelők fejére köp ez a lény... hát igen.

A "központ" felé haladva a házak is megnőttek, ilyesmiket látni:

Templom. Nagyon ronda! Na mindegy, de a rendszerbe beleillett, szóval nem tudok felháborodni, ha valahol máshol lett volna egymagában, akkor igen.

Kapu. Erre mondom, hogy furcsa nekem; ezen az úton ugyanis alig járnak autók. Félve mondom, hogy jól néz ki, mert nem néz ki jól, inkább csak csodálatos és elképesztő.

Kapu alatt lámpa. A lámpákkal és kovácsoltvas cuccokkal akármikor le lehet engem kenyerezni, ez is tetszik!

Erkély furcsa helyzetben. Bevallom, nem értem, hogy ez most mi, de valahogy minél több hülyeség van itt, annál jobban érzem magam...

Egy kis beugróban, ahonnan a kapu nyílik, volt egy ilyen ablak, teljesen értelmetlenül, mert enélkül is volt itt fény, de mondom, minél több baromság, annál jobb!

Kis kőpad. A pad soha nem baromság, még akkor sem, ha nem használják - én mindig tisztelem az egyedi, betervezett padokat a házakban és egyéb helyeken.

Az ellenkező oldalon lévő kapu még elképesztőbb:

Erdélyi fíling van, mert Kós Károly, aki a főtér környékét tervezte erdélyi volt. A tér pedig, amit csodálni kell, ahova a kapuk mutatnak: egy óriási nagy játszótér. Már többször írtam, hogy szerintem nem jó megoldás az, hogy egy parknak mindenáron funkciója van és az pedig feltétlenül játszótér. Ó, vasárnap van, családdal vagyunk, kimegyünk a parkba a játszótérre. Ez siralmas. De ez egy társadalmi dráma egyébként, minden azt sugallja, hogy ha az embernek gyerekei lesznek, onnantól megszűnik az önálló, felnőtt élete és mindent alá kell rendelni a gyerekeknek. A szülők 100%-osan a gyerek felé fordulnak, egymást tökéletesen leszarják - valójában a gyerek előtt is leszarták egymást, de  ez nem tűnt fel, mert addig még legalább jó volt a szex. A gyerekeknek áll az egész világ, ezért sokan vagyunk, akik nem is akarunk felnőni soha. Na szóval a park szerintem silány, nem is fotóztam le, csak ezt a kis mesterséges dombot:

Kevesen jártak ki-be, de egy házba mégis sikerült bemenni a Kós téren. Totál semmi extra, a külső flanchoz képest belül egyszerű:

Be kellett itt menni, egyből a kertbe vezet az út:

Nagy fák, autók, boldog gyerekek saját játszótérrel. Ez volt a lépcső:

Különösebben nem szép. Amúgy ilyen függőfolyosós volt az elrendezés, semmi különös, de nem rossz:

Másik oldalt is kinéztünk, szép nagy fenyőfa van itten:

Jó ez igazából! Van egy saját, belső világa a háznak, ami nem is emlékeztet a telepre sem kinézetében, sem hangulatában. Ja igen, a mosható festék a lépcsőház falán az persze megvan:

Mindegy. Biztos praktikus.

Hát szóval ez a Wekerle-telep. Azt hiszem, az előzőekben eléggé lehúztam, de igazából jó hangulata van, egy másik világ, és felüdülés ide kiérkezni a határ úti metrómegálló traumatikus élménye után.

-teti