A minap kinéztem egy házat az Arany János utcai metrómegállóval szemben, csak akkor épp nem volt érkezésem bemenni, de később megvalósítottam az álmaimat és betértünk ide is, meg egy másikba is, és még dokumentálom is.

Az elsőnél (ami valami nyugdíjintézet bérháza volt) így ácsingóztunk befelé, de épp siettünk valahova, és nem akartunk ott perceket topogni:

Minden ilyen szuper faburkolatos volt és ez nagyon tetszett. Mikor legközelebb visszatértünk ide, egy másodpercet sem kellett várni, azonnal jött valaki. Egy kis előtérbe érkeztünk, visszanézve látszik a díszes kapu:

A ház apró meglepetéseket tartogatott számunkra, az első minjárt itt, az előtérben volt: egy képkeret, és benne egy Cézanne kép utánzata, az egyik almás csendélet függött:

Picit olyan volt, mintha valaki megfestette volna temperával, félfamentes rajzlapra, de legalább nem hirdetőtábla van szórólapokkal teletűzdelve, hogy Panyolák Emil vízvezeték szerelő -  hívjon bizalommal, a problémáknak cső! (...), na aztán mi volt még:

Hát igen, a postaládák. Ki lehetett menni az udvarra is:

Semmi extra, csak a kukákat tárolják itt, meg volt egy döglött csótány is.

És nagyon beszűrődött a Bajcsyról a forgalom zaja. Ilyen volt az általános emelet:

A liftajtó abszolút belesimul ebbe a faburkolatos történetbe:

A padlón napocska:

Teljesen kulturált volt. Na de az igazi szerelem még csak most jött számomra:

Tudniillik minden lépcsőfordulóban ki lehetett menni egy lélekvesztő kis erkélyre, és le lehetett nézni a soksok méter mélybe:

Ezeket a képeket természetesen nem én fényképeztem, a közelébe se mentem az erkélynek.

Pedig micsoda titkokat rejtenek a tetők. És a legviccesebb dolog pedig az, hogy az erkélyen szemétledobó van minden félemeleten:

Iszonyú! Ha itt laknék, nem is tudom, mit csinálnék, a lakásomban gyűlne a szemét, de én ki nem állnék erre az ijesztő erkélyre, az tuti! Ja, van üvegtégla is, ami megszakítás nélkül fut le a legalsó szintre:

Mindenfélét le lehet dobálni. Vagy leejteni. Például a telefont. Ohóóó!

Jaj de szép a korlát és a nemes anyagú lépcső:

És ennyi.

A másik is itt van nem messze, ez egy (szerintem) harmincas évekbeli sarokház, megtetszett kívülről, mondtam, hogy próbáljunk bemenni, és így is lett. Sajnos ez a ház már az előtérben ellövi az összes poént, mert ahhoz képest, hogy milyen ötletes ez a rész, az emeletekben nincs semmi extra. De legalább a bejárat jó.

Hát ilyen oszlopos-izés, elég nagy tér volt, sajnos nem készítettem olyan képet, ahol ez látszik.

És jobb oldalt van egy üveg alkotás, ami olyan, mint egy templomi ablak, fekete fehérben:

Szép nagyon. Aranyos, hogy ilyesmivel törődtek. Nem tudom, mit ábrázol, nem annyira bibliai. Update: jobban megnézve ez egy idilli kép egy családról, akik fölött a béke galambjai szállnak, mögöttük pedig az ipar jelenlétét szimbolizáló füstölgő gyárak láthatók. Alul évszám is van, 1930-valahány, úgyhogy most megveregetem a vállam: tényleg 30-as a ház.

Itt a szokásos radiátor-áhítat:

Fontos bekeretezni A Radiátort, de én minden ilyesminek örülök :) Van egy diszkós izzósor is (amit nem tudtam felkapcsolni):

Ja igen, és a lakók neve lámpával megvilágítható kis táblácskákon szerepel:

És a lift. Az egy kompozíció, a lift.

Ez ugyanis kívül-belül fa, és maga a kabin gyakorlatilag egy kis szoba vagy egy budoár, mert van benne egy hatalmas tükör és egy pult, ahova letehetem a fésűt. Igazából mire a hetedikről leér a lift, az alatt meg is lehet fésülködni egyeseknek.

Ez a kép már csak azért is baromi menő, mert látszik, hogy a többiek mennyire lazák a sörrel, és én vagyok a leglazább a kólával, amit annak reményében vettem, hogy hátha jó a torokfájásra (nem jó).

Hát igazából itt véget is ért a meglepetés, a továbbiakban ilyen volt:

Tisztességes és ennyi, de természetesen itt is volt kis erkély a lépcsőfordulókban:

Ahova természetesen nem mentem ki, de a többiek mondták, hogy itt is volt szemétledobó.

Ez volt a látkép az erkélyről:

Hát ezek voltak nagyjából, örülök, hogy megint a Bajcsyn flangáltunk, szeretem azt az utat, van egy csomó szép ház arra, pont ma néztem a buszból, egészen elképesztő attrakciók vannak a homlokzatokon, szobrokból. Na majd egyszer azokat is megnézzük.

-teti